Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - NAGY Richárd: A görög-arab medicina dietétikájának legfontosabb forrásai

10. Avenzoar (Abú Marván Abd al-Malik Ibn Abí-l-Alá Zuhr) 1091 körül született Sevillában és 1162-ben ugyanitt halt meg, Andalúzia egyik leghíresebb orvosa. Sokoldalú tudós és államférfi, az első almohád

16 kalifa, Abd al-Mumín idejében a vezírségig vitte. Legfontosabb munkái diététikai témájúak. Egyik legfontosabb, az Élelmiszerek könyve, Budapesten az MTA Keleti Gyűjteményében olvasható: 749.858. Szintén spanyol nyelvű fordítással és jegyzetekkel, feltűnően alapos, korrekt munka, botanikai nevekkel, a régi és új tudományos elnevezésekkel. 11. Majmonidész (Músza Ibn Majmún, a zsidók között Rabbi Móse Ben Maimon, röviden Rambani) Orvos, filozófus, teológus, matematikus, csillagász és jogász. Legismertebb és legnagyobb hatású munkája nem orvosi, hanem filozófiai, a Tévelygők útmutatója, melyet arabul írt és Samuel Ibn Tibbon fordította héberre (magyar fordításban is olvasható). Córdoba városában született 1135-ben, de az almorávidákat követő almohád dinasztia hatalomra kerülése után, tizenhárom éves korában a család elhagyta Andalúziát. Később Kairóban telepedtek le, itt Majmonidész. előbb ékszerész volt, majd orvos. Ez utóbbiban sikeres lehetett, mert Szaladdin szultán családorvosa lett. Kairó főrabbija volt. Számtalan orvosi könyvet is írt, ezek közül a diététikai témájúak a leghíresebbek: Kitáb al-fuszúl (Aforizmák), és a Kitáb tadbír asz-szihha. Ez utóbbit Szaladdin fiának írta, tanácsokat tartalmaz az egészséges életre vonatkozólag és Regimen sanitatis címen sokáig használatban volt latin fordítása. 12. Ibn Halszún Azon kívül, hogy 13. századi andalúziai orvos, nem tudunk róla semmit. Könyve, az Élelmiszerek könyve nemcsak az élelmiszerekről, hanem a kor egészség-megőrzési elképzeléseiről, az egészséges alvásról, egyszóval átfogóan a klasszikus diététikáról szól, tömören és világosan. Damaszkuszi kiadása Budapesten a Keleti Gyűjteményben hozzáférhető, a kiváló orientalista, Suzanne Gigandet gondozásában, jó francia fordítással együtt, jegyzetekkel és a megértést könnyítő (galénoszi) élettani szómagyarázattal. Katalógusszáma: 757.192. Az ibériai arab uralom utolsó századai ragyogó kulturális teljesítményt mutatnak fel, elképesztően zűrzavaros, sokszor hátborzongató politikai események közepette. Miután az andalúz emírségek nem bírtak el Kasztíliai (VI.) Alfonz katonáival, a marokkói almoravida uralkodó segítségét kérték. A marokkói berber seregek felszabadító munkájuk végeztével nekiláttak Andalúzia feldálásának, megszálló hadseregként viselkedve. Világias, az iszlámtól eltávolodott uralmuk ellen jött létre az almohád mozgalom (az egyistenhívők, al-muvahhidún szóból), mely végül az almohád állam megalakulásához vezetett. Ez egyfelől az arab-mór kultúra utóvirágzása volt, másfelől vége szakadt az addig Andalúziában megszokott vallási türelemnek. Majmonidész és családja is ezért hagyta el Córdobát.