Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - SEBESTYÉN Gyula: Betekintés Székelykeresztúr és vidéke orvosi múltjába

ma 1900-ban 117850. Természetes szaporulat 7%. Az 1900-as évi összeírás szerint Székelykeresztúr járás népessége 35207. Szaporodás 4.5%. Az öt székely törvényhatóság területén az egészségügyi állapotok Udvarhely megyében a legkedvezőtlenebbek. " Úgy tűnik, országos felmérés is történt, hiszen a szóban forgó területen kívül élő szakemberek is feltűnő cikkekben számolnak be a székelyföldi egészségügyi állapotokról. Az Egészség című folyóirat 1901 november 15-i számában Keményfi Katinka orvosnő A székelyföldi gyermekhalandóság okairól cikkében ezt írja: "A nagyméretű gyermekhalandóság okául hozom fel a Székelyföld ezen vidéke népének élet- és foglalkozásmódját, nyomorát, ... hogy mik folynak ilyen világ-hátamögötti szülések körül, az leírhatatlan. A legrendesebb lefolyású esetekben is veszélyt idéz elő a tudatlanság, a bábák lelkiismeretlensége, a könynyelműség, a nyomor. Mert 16-20 községnek van egy elkeseredett, elstrapált korongosa; megszokta, hogy soha senki a keze alá nem néz. Végre is végét kell már vetni azon visszás állapotnak, hogy országszerte a Székelyföld elhagyott pontjaihoz hasonló világ háta mögött fekvő helyeken sokszor száz meg száz, de ezer meg ezer kétségbeesett beteg ember hever, hajkurász lélekszakadva egy orvost, hiába, mert nem talál, és halommal pusztulnak el, nyomorodnak meg emberek orvosi segítség hiányában, és egész vidékeken felburjánzik a középkorba illő buta babonaság az orvoslás körül. " A huszadik század első évtizedeiben kezdődött az orvoslás hajnalhasadása. Az egészségügyi helyzet relatív stagnálását kimozdítja az évszázados elmaradottságából a város fokozatos urbanizációs fejlődése. A korabeli helyi sajtó - Székelykeresztúr, gazdasági, ipari, szépirodalmi és közművelődési hetilap - feltűnő helyen közli, hogy 1910-ben megnyílt a város első népfürdője, a zsidó hitközség jóvoltából. A hetilap egy másik száma beszámol arról, hogy doktor Kovács Géza körorvos szifilisz-ellenes kezelést indított be az Ehrlich 606 nevű gyógyszerrel. 1911 és 1914 között felépül az Unitárius Főgimnázium és az Állami Tanítóképző új épülete, de még ezek sem rendelkeznek megfelelő egészségügyi berendezésekkel. A fent említett hetilap fájóan teszi szóvá, hogy 1918-ban még mindig nincs fürdő a székelykeresztúri Unitárius Főgimnáziumban, ahol a tanulók legalább havonta egyszer tisztálkodhatnának. Villanyvilágítást a város csak 1929-ben kap, helyi gépi erőforrásból és azt is csak a nap bizonyos időszakában üzemeltetik. Ezzel szemben érdekes és dicséretes az a törekvés, amellyel az egészségügyi problémák felé fordulnak. Közegészségügy rovatcímen 1906-ban például számos cikket közöl Dr. Jankovich Pál megyei főorvos a fogak ápolása, egészséges lakás, a vérszegénység, az alkoholizmus, a marhavágóhíd tisztasága, a helyes tej kezelés stb. témakörben Ugyancsak a helyi sajtóból szerzünk tudomást arról is, hogy Keresztúr és környékét sem kerülték el a világméretű járványok. így részletes cikkeket olvashatunk az 1910-es kolera, az 1913 évi diftéria, valamint az 1918-as spanyol influenzajárványok méreteiről. Arról is olvashatunk, hogy a lakosságot pellagra, vérbaj, tüdővész tizedeli. Az első világháborút követő konszolidációs évek a város és környéke egészségügyében is sok változást hoztak. A húszas évek elején megnyitja rendelőjét a kedei származású Dr. Gyarmati Dezső, aki az első években csak fogorvosi és fogtechnikusi praxist folytatott. Később szülész-nőgyógyászi és általános orvosi teendőket is ellát Keresztúr és Etéd járásokban. Az akkori technikai szintnek megfelelő röntgen-készülékkel is rendelkezett, az 1948-as államosítás után is ez a felszerelés még évekig használható állapotban volt. Dr.