Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon

Schimert családjával 1912-14 között Stuttgartban élt, ahol Richard Haehl (homeopata orvos, Hahnemann egyik életrajzírója) helyett praktizált a doktor betegsége miatt. Schimert Gusztáv orvosként vett részt az első világháborúban. 1914-15-ben Erdélyben, Nagyszebenben szolgált, a kórház idegosztályának vezetője volt - a belgyógyászat mellett ez volt a másik szakterülete. 1916-ban az albániai Szkutariba helyezték, ahol egy malária kórházban dolgozott. A maláriás betegeken kívül kiütéses tífuszos és kolerás betegeket is gyógyított. O maga is megbetegedett tífuszban. Betegsége idején áthelyezték Budapestre, ahol át kellett vennie az Elisabethinum vezetését, hogy az intézményt katonai kórházzá alakítsa. Több hónapos betegeskedés és lábadozás után 1918 novemberétől látta el feladatát. Az Elisabethinumot rossz állapotban találta, ahol főleg elfekvő betegeket gondoztak. Azonban igazgató főorvosként, szakorvos kollégái és az alapító leszármazottainak adományai segítségével sikerült megteremteni a gyógyítás elfogadható feltételeit. A frontról hazatérő nagyszámú sebesült ellátása hatalmas munka volt, ugyanúgy, mint más kórházakban. Ennek ellenére egy részlegben sikeresen alkalmazták a homeopátia módszerét. Igen jó eredményeket értek el pl. a háborús vesegyulladások gyógyítása terén Terebinthina, Phosphorus, Cuprum arsenicosum, Apis segítségével. Ez munkatársait is lelkesítette. A Tanácsköztársaság alatt azonban a kórház új, kommunista vezetése olyan változtatásokat végzett az épületen, hogy annak magánintézményként való működtetése lehetetlenné vált. Az Elisabethinum 1922-ben így a Hangya Szövetség és az Országos Központi Hitelszövetkezet bérleménye lett. Az Elisabethinum elnevezése a továbbiakban Szövetkezetek Erzsébet Kórháza lett, egészen 1954-ig. Ettől kezdve működik az épületben a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ. Érdekesség, hogy a Hangya Szövetség vezetője, dr. Balogh Elemér, a homeopata Almási Balogh doktorok leszármazottja, aki azonban nem orvos, hanem közgazdász volt. Nem véletlen az sem, hogy Almási Balogh Pálról a kórház egyik főorvosa, Fialovszky Béla írt életrajzot, amely a Hangya-újság kiadványaként jelent meg 1933-ban. A kórházban a hajdani alapító rendelkezése alapján 1922 után is működött egy 10-12 ágyas homeopátiás osztály, amelyet Schimert Gusztáv vezetett. Végkielégítést kapott, mivel igazgató főorvosnak nem őt, hanem Thaly Lászlót nevezték ki. (Újabb érdekesség: Thaly 1904-től a Bethesdában dolgozott, a belgyógyászatot vezette, tehát a homeopátiás orvoslás nem volt ismeretlen számára.) Schimert ezen kívül tüdőbetegek számára járóbeteg-rendelést tartott a kórházban 1944-ig. Tagja volt a Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesületének (alapítási éve: 1912, elnöke: báró Korányi Sándor). Összességében elmondható tehát, hogy a régi homeopátiás kórházban a gyógyítás ezen módját 1944-ig bizonyíthatóan gyakorolták. Mielőtt továbbmegyünk, egy rövid kitérőt kell tennünk. Schimert a magyarországi homeopátiát taglaló cikkében nem tesz említést Hoflmuser Istvánról (1866-1927), aki - családi visszaemlékezés alapján és a vonatkozó orvosi címtárak szerint is - a múlt század első két évtizedében állt az Elisabethinum élén. Hofhauser személyes tragédiaként élte meg, hogy 1918 végén végkielégítéssel eltávolították a kórház éléről, s helyébe Schimertet nevezték ki. Hofhauser doktor ezután csupán magánpraxisából tartotta el hatgyermekes családját - igen szerényen. A Baross utcai lakásában rendelt, voltak vidéki, sőt bécsi betegei is. Haláláig a ferencvárosi Ranolder Intézet (leányközépiskola, tanítóképző internátus, egyik