Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon
épületében ma a Leövey Klára Gimnázium működik), és a lazarista rend (Xl.ker., Ménesi út, misszióspapok társasága) házi orvosa volt. Schimert Gusztávnak a húszas években már kiterjedt magánpraxisa volt. Ennek gyakorlásában azonban nagy problémát okozott, hogy ebben az időben - kereslet hiányában - nem volt megbízható homeopátiás gyógyszertár Budapesten. Schimert ezért feleségét tanította meg a gyógyszerkészítésre. Az östinktúrákat Németországból hozatták. Schimert idővel több patikussal is igen jó viszonyt alakított ki, s ezáltal újra megkezdődött a homeopátiás gyógyszerkészítés. Schimert a legmegbízhatóbbnak dr. Nagy Béla és felesége gyógyszertárát tartotta, a Belvárosi Gyógyszert árat (Szervita tér 5.). A hamincas években a következő gyógyszertárakban működött homeopátiás részleg: Angyal Gyógyszertár, IX. Üllői út 39., dr. Wéber és Kasztner „Szent Család" Gyógyszertára, VIII. Práter u. 45., Mészöly Mátyás „Damjanich" Gyógyszertára, VIII: Damjanich u. 39., Statisztika Gyógyszertár, Margit krt. 54. „Zoltán" Patika és a „Turul" Patika. Két külföldi homeopátiás gyógyszergyártó cég képviseltette magát Magyarországon: a Dr. Schwabe lipcsei cég, amelynek a „Zoltán" Patika forgalmazta a készítményeit, és a Dr. Madam & Co. drezdai vállalat, amelynek budapesti főképviselete az Erőd u. 1-3. szám alatt volt. A cég budapesti leányvállalata 1935-ben kilenc olyan létesítménnyel rendelkezett, ahol az általuk gyártott gyógyszereket lehetett kapni. Magyar képviselőjük Szilágyi Imre, a „Turul" Patika gyógyszerésze volt. Szilágyi Imrét két, gyógyíthatatlan betegnek tartott gyermeke felgyógyulása győzte meg a homeopátiás szerek hatásosságáról. Az 1920-30-as évek fordulóján láthatólag fellángoltak a viták a homeopátia körül. (Korányi Sándor professzor például következetesen elutasította a homeopátiát. Ld. Orvosi He///VI930. 17.SZ.) Schimert Gusztáv könyve, az Allopathia- Homöopathia. Homöotherapia a modern tudományos kutatás meg'ilágitásában kétszer jelent meg a Nóvák Kiadónál Budapesten, egyszer évszám nélkül, majd 1930-as évszámmal. Schimert doktornak ezzel a müvével is az volt a célja, hogy bizonyítsa a homeopátia létjogosultságát a modern, tudományos megalapozottságú orvoslásban. O maga soha nem utasította el szélsőségesen az allopátia alkalmazását. Allopátiás szereket is használt, pl. tbc-s betegeinél, ha úgy látta, hogy jó hatást fejtenek ki. Mindenképpen fontosnak találta azonban, hogy az orvos józanul mérlegelje a beteg hosszú távú érdekeit. „Ismételten ki kellett emelni, hogy az allopathikus szerek tudománytalan, sematikus, kritika nélküli kizsákmányolása és a velük való visszaélés — hiszen a lázellenes, fájdalomcsillapító, altató és hashajtó szerek oly könnyen hozzáférhetők - mind a nép egészségét, mind az orvos méltóságát és felelősségét veszélyezteti."(\.m.\8.) Schimertnek jellemző címmel jelent meg egy cikke 1934 márciusában a Magyar Orvos c. lapban: A homeopathia védelmében. Ebben újra részletesen, átláthatóan összefoglalja a gyógymód alapelveit, tudományos megalapozottságát, gyakorlati eredményeit és lehetőségeit. Az 1930-as évek első felében, a Tolnai Kiadónál évszám nélkül megjelenő Orvos a családban (I-V.köt., szerk. Kovács György) c. kiadvány mint lehetséges alternatív gyógymódról emlékezik meg a homeopátiáról: „Manapság már igazán alig lehet mondani, hogy a természetes gyógymód és a hivatalos orvostudomány tanai között olyan ellentét áll fenn, mint régebben. /.../ A homöopathiával (hasonszenvi gyógymóddal) szemben fennálló ellenállás is valószínűleg lassankint el fog enyészni. Ezért szükségesnek látszik, hogy ennek a gyógykezelésnek alapvető vonásairól is röviden beszámoljunk. " (i.m. II.köt. Bevezetés. 8-9.0.)
