Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Győry Hedvig: Medicina theoretica Aegyptiorum

kenysége csökken a külső érzékszervi hatásokkal szemben, gyengül érzelmi azonosulásuk, ami végül is a pszihikai hatás elmaradásával járhat. Tekintve azonban, hogy az egyiptomi orvosok mesterségüket a mesterek mellett inaskodva tanulták

69 (mint például Ludas Matyi is a jóval később keletkezett magyar mesevilágban), nem maradt fenn számunkra írásos útmutató az alkalmazott műfogásokról. Csak a felhasznált anyagok és elmondott szövegek állnak rendelkezésünkre. Az orvosi szövegek nagy része tulajdonképpen receptgyűjtemény. A gyógykészítmények többnyire a bőrön át felszívódva, a végbélbe történt beöntéssel vagy az emésztőrendszerbe kerülve fejthették ki fizikai és kémiai hatásukat. A bennük alkalmazott azonosítható anyagokat (ásványok, növényi, állati és emberi eredetű anyagok) számításba véve nagy részük racionálisan megfogható hatással járhatott. Az általánosan ismert hatóanyagokat ma is használják a gyógyszergyártásban, a fantasztikusnak tetsző szereket "mágikus" anyagoknak (pl. különböző ásványok, állati szervek, vér, széklet, zsír, szőrszál, bőr stb.) nevezik a tudományos feldolgozások. Bár erre ritkán gondolunk, sok esetben ezeknél is bizonyítható a helyi vagy általános élettani hatás.

70 Az egyiptomiak számára azonban a leghétköznapibb növényi anyagok hatásmechanizmusa éppúgy ismeretlen volt, mint a legbonyolultabb DNS molekuláé. Tapasztalat útján tudták, hogy mi, hogyan hat, és mindezt az adott anyag mögött rejtőző lény tevékenységének tulajdonították. A gyógyanyagokat tehát a mai népi gyógyászathoz és természetgyógyászathoz hasonló módon alkalmazták. A hatásmechanizmus így kettős volt: Farkasvakság esetén (Eb 351 = L 35) például a máj fogyasztása - annak nagy mennyiségű A vitamin tartalma miatt - bizonyára pozitív irányba befolyásolja a betegség lefolyását,

71 bár különböző állatok májában eltérő lehetett a hatóanyag tartalma. Egyes receptekben marha- (Eb 351 = L 35, Eb 267), szamár- (Kah 1, Eb 463 = H 148), fecske/galamb- (mnt - Eb 809), vagy teknős- és disznómájjal (L 40) kezeltek különféle betegségeket. Mint az anatómiai listákból tudjuk, a máj meghatározott istenekkel azonosulhatott, ill. azok védelmét élvezte, tehát elképzelésük szerint a máj elfogyasztásával ez az isteni lény költözött az emberbe, ahonnan a rossz szellemet - ha elég erősnek bizonyult - kikergethette. A máj azonban elkerülhetetlenül egy állathoz is tartozott, amely szintén valamilyen kapcsolatban állt egy isteni lénnyel, így tehát ez utóbbinak a segítségére is lehetett számítani. A növényi és állati zsiradékok a különböző telítettségű zsírsavak arányának megfelelően különböző biokémiai hatást válthattak ki magában a készítményben és a szervezetben egyaránt, " míg az egyiptomi elképzelés szerint természetesen az általános vallási szimboliká59 KS. Kolta: "Ein Meister wird nur, wer sich unterrichten lässt" - Die Ausbildung des Arztes im alten Ägypten, Deutsches Ärzteblatt 11, 1980,/?. 7/9-722. 791-793. 7

" H. Györy - A. Blázovics: " ... amit Su készített magának" - Ősi egyiptomi receptek, Fitoterápia 1999/4, p. 98103; H. Györy: "Öffnen des Sehens" Gedanken über das Rezept Ebers 344, GM 189, 2002, p. 47-56. megjelent 71 Vásárhelyi B. - Blázovics A. - Fehér J.; Az A vitamin analóg- és származékcsalád jelentősége a sejtmüködés szabályozásában, Orvosi Hetilap 134, 1993, 845-848. 72 M. Antal - Ö. Gaál: Többszörösen telítetlen zsírsavak jelentősége a táplálkozásban, Orvosi Hetilap 139, 1998, p. //55-1158; L. Manniche: Egyptian Luxuries. Fragrance, Aromatherapy and Cosmetics in Pharaonic Times, Cairo, The American University, 1999, p. 114-123. Növényekhez Id. E.g. Vásárhelyi B. - Nyirediné Mikita K. Nyircdi Sz.: Gyógynövények korszerű terápiás alkalmazása, Budapest, Medicina, 1989; V.E. Tyler - LR. Brady