Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Izsák Sámuel: Az útmutató Weszprémi István

teménybe.

9 Halici ódáját N. Densuseanu (1846-1911) átírta a korabeli román helyesírásra, míg végül a nyelvész és történész B.P.Hasdeu (1838-1907) a Bukarestben megjelenő folyóiratában a Coluinna lui Traian-ban hozta le.

10 Ez volt, röviden a 19.század folyamán, a szóban forgó vers útja a román irodalomban. De Pápai Páriz Ferenc és Halici baráti kapcsolata nem csupán ebben a versben öltött irodalmi kifejezést. A továbbiak azonban nem tartoznak az orvostörténelem körébe. Ismertek Weszprémi kapcsolatai több erdélyi adatközlő tudóssal, mint Cornides Dániel, Benkő József vagy Bod Péter, ugyanakkor amikor orvosokkal is levelezett. Valószínűnek tartom, hogy kapcsolatban volt egykori utrechti kollegájával, a marosvásárhelyi Mátyás István doktorral,és levelezett Molnár Ádámmal is, akinek önvallomásából ismerte életútját." Különben tervei közé tartozott megírni egy újabb kötetében Mátyus István életrajzát, de már nem jutott rá ideje, Weszprémi 76 éves korában, 1799-ben meghalt. Kétségtelennek látszik, hogy Weszprémi Benkő József révén kerülhetett kapcsolatba Molnár Ádámmal: Ez annál is inkább valószínű, mert Benkő botanikai munkásságában éppen Molnár volt az egyik segítőtársa, különösen a román nyelvű növényelnevezések összeállításában.

12 Molnár Ádám volt az első erdélyi magyar orvos, aki Havasalföldön fejtette ki tevékenységét. Említést tesz róla, ugyancsak Wészprémire támaszkodva, Valeria Lucián Bologa (1892-1971). neves kolozsvári orvostörténész professzor Contributiuni la istoria medicinei in Ardeal (Adalékok az orvostudomány történetéhez Erdélyben) című, 1927-ben megjelent fiatalkori,, értékes munkájában. Molnár Ádám életútját jól ismerjük Weszprémi Succinct áj á-bó\, ami levelezésük mellett tanúskodik. Tőle tudjuk, hogy a tekintélyes Andreas Büchner professzor ajánlatára Molnárt a hallei Academia Naturae Curiosorum tagjai közé választotta, Marcellus néven. Tanulmányai elvégzése utáni rövid ideig Kolozsváron működött, majd rövidesen Bukarestben telepedett le, ahol húsz évet töltött, és ahonnan háborús okok miatt, 1768-óan Brassóba menekült. A nagy felfordulásban odaveszett könyvtára, és, ha megvoltak, orvosi munkáinak kéziratai is elpusztultak. 1778. július 15-én keltezett, Weszprémihez intézett levelében Molnár „azzal dicsekedett, hogy semmiféle betegségnek, még a legenyhébb kellemetlensége sem bántotta soha". Ismerve Molnár testi-lelki állapotát, és hosszas havasalföldi tartózkodását, Weszprémi korholóan jegyezte meg, hogy „Marcellus egyáltalán nem tett eleget a tudóstársaság reménysége szerint az irányába fölcsigázott várakozásnak"}

J Miután ezt a megjegyzését előrebocsátotta, Weszprémi kitér Molnár doktori tézisének és kéziratainak felsorolására, amelyeket állítása szerint havasalföldi tartózkodása idején dolgozott volna ki. Három ilyen kéziratos munka címét közli, amelyekről nyilvánvalóan Molnár tájékoztatta őt: a) Oláhország levegőjéről, vizeiről és helyeiről (ez a cím hippokratészi ihletésű); b) Az oláhok természetéről és vastag kosztjáról és végül e) Oláhország tájbetegségeiről. Az utókor veszteségére, és sajnálatára e kéziratoknak nyoma veszett. A történtekről Molnár beszámolt Weszpréminek: „A barbár ellenség dühö9 Lepturariu romanesc, III., 1862. 67-68. "' Columna lui Traian, 1883. 413-416. " Weszprémi, I.: i.m., Bp., 1968. 570-575. 12 Izsák Sámuel: A román-magyar orvosi kapcsolatok múltjából. Bukarest, 1957. 35-37. 13 Weszprémi I.: i.m., Bp., 1960. 573.old.