Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

zottság. Indoklás: „... szerzője ... olyan eredeti irányban műveli a fölorvosi tudományt, a hogyan eddig fölorvos még nem tette. A szerző ... semmiféle egyetemi intézetben alkalmazásban nincsen ... egyedül a magánpraxis dolgaival és gondjaival van elhalmozva, tisztán a belső hivatás ösztönzésére áldoz a tudománynak... a Balassa-jutalomdíj anyagi és még inkább erkölcsi elismerésül fog szolgálni, nemcsak a szerzőnek további búvárlatok serkentésére, hanem a praktikus pályákon működő minden fiatal orvosnak is ösztönzésére lehet, hogy a tudomány munkásai maradjanak. "

49 1895-re elérkezettnek látszott az idő arra — az előbbiekben vázolt problémák alapján —, hogy módosítsák a Balassa-díj odaítélését keretbe foglaló szabályzatot. A több éves gyakorlat azt bizonyította be, hogy az elmúlt évtizedek legjelentősebb és legtöbb újdonságot rejtő termékei a folyóiratcikkek voltak, bár tagadhatatlan fejlődés mutatkozott meg az önálló, nagyobb terjedelmű kiadványok terén is: „Ez az új törekvés az önálló kézi- és tankönyvek egy elég jelentékeny sorát hozta könyvpiacunkra " — számolt be a bizottság. Szükségesnek vélik ugyanakkor, hogy a figyelem a gyakorlati orvostudomány eredményeinek feldolgozása felé forduljon. Ezért 1895-ben a korszak egyik legnagyobb és igen régen várt kiadványa nyerte meg a bírálók — és tulajdonképpen az egész magyar orvosi gárda — tetszését: A belgyógyászat kézikönyvének, első kötete. Ezen belül is a két legkiválóbb fejezetnek Korányi Frigyesnek a tífuszról és Hőgyes Endrének a veszettségről szóló tanulmánya lett minősítve. Hőgyest, saját kérésére, kihagyták az értékelésből, így végül is Korányi nyerte el a 600 forintos jutalmat. Ekkor hirdettek eredményt az 1893-ban megfogalmazott következő pályázatban is: „Tétessenek állatkísérletek a vér hatásáról a fertőző anyagokra. " Egy munka érkezett be, jeligéje: „ Withouth change of opinion there can be no advance in knowledge". A Hőgyes Endre (elnök), Jendrassik Ernő és Tangl Ferenc összeállítású bizottság döntése alapján végül is kedvező végeredmény született. A 174 oldal terjedelmű, jelentős irodalomra támaszkodó és számos önálló kísérlet tapasztalatát összegző tanulmányról némi kritikai megjegyzés után így nyilatkoztak: „ ... a dolgozat igen szorgalmas és lelkiismeretes búvárkodás bizonyítéka s szerző kísérletei ... értékes kiegészítését, illetőleg megerősítését nyújtják más szerzők kétségbevont vagy megtámadott adatainak ...a díj kiadását tisztelettel javasoljuk. "

>0 A jeligés levél felbontása után vált ismertté a szerző, Székely Ágoston személyében. A tanulmány — amelynek eredeti kézirata szintén megtalálható a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban S.657 jelzet alatt — később nyomtatásban is megjelent Vizsgálatok a vér hatásáról bacteriumokra címmel a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben (1895, 13. évf. 480. p.). Sikeresen zárult a „ Tanulmányoztassék a gümős csontgyulladás és csontfekély oktani, bacteriológiai és szövettani tekintetben" c. pályakérdés is. Két pályamű érkezett be: „ Valeat, quantum valere potest" és „Nunquam retrorsum" jeligével (a kéziratok lelőhelye Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, jelzet: S. 96 és S. 841.). A második, 594 oldal terjedelmű kézirat nyerte meg a bizottság tetszését: „ ... a pályakérdés tárgyát kimerítően tárgyalja és jól áttekinthetően megszerkesztve, gördülékeny nyelvezettel adja elő. Kitűnik belőle a buzgóság, melylyel themáját felkarolta, tanulmányozta... " — olvashatjuk az Orvosegyesület 1895-ös évkönyvében az 52. oldalon. A munka szerzője Kertész József 'volt. ^ A budapesti kir. Orvosegyesület 1893-iki évkönyve. Összeáll.: Székács Béla. Bp., Pesti Lloyd, 1894. 173—175. 50 A budapesti kir. Orvosegyesület 1895-iki évkönyve. Összeáll.: Bäcker József. Bp., Pesti Lloyd, 1896.