Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között
A már előzőleg említett alapszabály-módosítás a Balassa-díj mindkét mindkét ágát érintette. A Jutalomdíjat elsősorban a gyakorlati terület eredményeit feldolgozó müvek jutalmazására kívánták a jövőben fordítani, csak minden harmadik ciklusban vették bírálat alá az elméleti témakörben írottakat. Ennek a döntésnek az is volt az egyik oka, hogy az időközben létrehozott Mészáros Károly-féle jutalomalap kizárólag az elméleti kutatások ösztönzésére összpontosult. A Pályadíjak esetében az eddig konkrétan, előre megfogalmazott pályakérdések helyett szabadon választható téma kidolgozását tették lehetővé a jövőben, miután — mint láttuk — sokszor meddő maradt az egy-egy kérdés megválaszolását feladatul kijelölő pályázat megfogalmazása. Ehelyett egy-egy szabadon választott témakörben tervezetet kellett benyújtani és a bizottság arról döntött, hogy érdemesnek tartják e azt a szinopszist a részletes kidolgozásra. Ezáltal ún. nyílt pályázattá vált a Balassa-pályadíj is, mivel névvel beadott vázlatról döntött a bizottság. 2 éves határidő lejártával kellett a kész munkát benyújtani és ekkor született meg a végleges határozat arról, hogy az írás jutalmazható-e vagy sem. A pályadíjat nem lehetett megosztani, viszont a társszerzős tanulmányok nem voltak kirekesztve. A pályadíj és a jutalomdíj kétévenként került kiosztásra, de nem egyszerre, így egyik évben a jutalomdíj, az azt követő esztendőben pedig a pályadíj talált méltó gazdára. 51 Az alapszabály módosítás azonban nem volt igazán sikeres, mert — mint látni fogjuk — a szabadon választható témák kidolgozása sem járt mindig eredménnyel, ezért további koncepció módosulás vált szükségessé az évek során. A kétéves ciklusokban megjelent munkák jutalmazása aránylag zökkenőmentes volt, rövid tallózás után nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kor legjelesebb magyar szakirodalma közül választott a bíráló bizottság. Örvendetes fejlődésről számolt be az 1897-es évkönyv, a „nehéz volt a döntés" kijelentés a valóságot fejezte ki, mivel csupán 1895-ben 32 könyv és 368 olyan orvosi témájú értekezés jelent meg, amelyet figyelembe kellett venniük az értékelés során. Könnyebbséget jelentett, hogy ezúttal a gyakorlati témákat kelleti a kritika kereszttüzébe állítani. A jutalmazott munka Bókay Árpád: Gyakorlatilag fontosabb mérgezések, c. tanulmánya volt a Belgyógyászat kézikönyve 2. kötetében (Bp., MOKTÁR, 1895.). Az indoklásból: „ ...a magyar olvasó közönségnek egy teljes ... egyszerű csoportosítású, világos előadású, s értékben a hasonló terjedelmű külföldi munkákat jóval meghaladó méregtant nyújt, mely a gyakorló orvosnak épen úgy mint a klinikus előadónak: az orvostanhallgatónak, mint a gyógyszerésznek: a tisztiorvosnak, mint a specialistának egyaránt nélkülözhetetlen... érdemül hozható fel, hogy a magyar dolgozatokat, sőt statisztikai adatokat is gonddal felhasználta ... Bókay Árpád jutalmazása által a budapesti kir. orvosegyesület a tudományos orvosi irodalom felvirágoztatásáért fáradhatatlanul dolgozó tudóst tünteti ki... " 52 A következő eredményhirdetéskor a bizottság {Klug Nándor elnök, Genersich Antal, Lenhossék Mihály, Tangl Ferenc és Székely Ágoston) beszámolójában 7 kiváló müvet emelt ki a meglehetősen szépszámú közlemény közül (5 év publikációi), mintegy a 288 elméleti témájú közlemény legkiválóbbjait. Végül is Schaffet- Károly: A központi idegrendszer finomabb szerkezetéről az újabb szövettani vizsgálatok alapján c. munkájára esett a választás. (Megj. Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből. 1897.). A szerző „ ... e munkájával a központi idegrendszer finomabb szövettanára vonatkozó eredményeket a ha51 Az igazgató tanács jelentése a Balassa-díjalap szabályzatának megváltoztatása tárgyában. In: A budapesti kir. Orvosegyesület 1895-iki évkönyve. Összeáll.: Bäcker József. Bp., Pesti Lloyd, 1896. 75—77. 52 A budapesti kir. Orvosegyesület 1897-iki évkönyve. Összeáll.: Imrédy Béla. Bp., Pesti Lloyd, 1898. 70—71.
