Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Sági Erzsébet: A gyógyszerész oktatás első évtizedei a Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán a XVIII. században

34. 103. 1786 Handtl Samuel Bártfa 33. 104. 1786 Handtel Joan. Szeben 30. 105. 1786 Albrecht Pozsony 31. 106. 1786 Kraus Kassa 38. 124. 1787 Müller Brassóból Miskolcon 40. 129. 1787 Kaltenstein Sátoraljaújhely 39. 130. 1787 Kopnyik Miskolc 41. 137. 1787 Jaschek Ipolyság 42. 151. 1788 Sigerus Nagyszeben Ezek a gyógyszerészek 1782 és 1788 között vizsgáztak és a fentiekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egyetemen készítettek és adtak, vagy eladtak, esetleg kölcsönadtak a jelölteknek a felkészüléshez tananyagot, hiszen az olykor több évtized óta dolgozó gyógyszerészek a Normativum sanitatis értelmében csak az esetben tarthattak fenn, vagy vezethettek patikát, ha az egyetemen vizsgát tettek. A meglevő patikáját a gyógyszerész nem zárhatta be azért, hogy az egyetemi kurzuson részt vegyen, ezért engedélyezték a magánúton való felkészülést. Felhívom a figyelmet arra, hogy Winterl professzorról több hibás életrajzi adat jelent meg, amelyeket Priszter Szaniszló, a pesti botanikus kert igazgatója pontosított. A neve: Winterl Jacob Joseph, született: Steyr (Felső-Ausztria) 1739. IV. 15., meghalt 1809. XI. 24-én Pesten.

6 Életrajzában említik, hogy a felvidéki bányavárosban, Szomolnokon volt orvos. Ez Szepes megyében volt (ez saját pontosítás). Néhány idevágó értesülés arról, hogy az előadások anyaga más egyetemeken hogyan jutott el a diákokhoz: Aquinói Szent Tamás egyetemi előadásait a XIII. században gyorsírássaljegyezték le, ebből sokszorosított jegyzet készült. Később az előadások véglegesített és hitelesített szövege került az egyetemi könyvmásolókhoz, majd a könyvkereskedőkhöz. A párizsi Sorbonne számára berendezett stationariumban üzemszerűen folyt a tanulmányokhoz szükséges szövegek másolása, majd ennek épületében az egyetem céljára 1470ben alapították az első francia nyomdát.

7 A leydeni egyetemen Boerhaave orvosprofesszor előadásaiból is először jegyzet készült — mivel ő nagy elfoglaltsága miatt nem szánt időt könyvírásra — majd ez került az első években ellenőrizetlenül, később a professzor hitelesítésével nyomdába.

8 Mindemellett a diák gyakran nem áldozhatott arra, hogy könyvet vásároljon, ezért gyakran maga másolta a könyveit. Priszter Szaniszló: Botanikai Közlemények, 60. 1973. 1. füz. 53. Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története. Akadémiai, Budapest, I. 1959. 56. o. Kaiser, W. & Piechocki, W.: In Memóriám Hermann Boerhaave. In: Kaiser, W. & Beierlein, C: idem., Halle (Saale) 1969. 15—16.