Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Sági Erzsébet: A gyógyszerész oktatás első évtizedei a Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán a XVIII. században

II. A materia medicának, vagy pharmacognosiának nevezett gyógyszertant kezdettől Prandt Ádám Ignác, majd 1792-től Stipsics Ferdinánd oktatta, mindkettő saját jegyzetből, melynek forrásai a XVIII. század végén időrendben az alábbiak voltak: Boerhaave, Hermann: Libellus de materia medica et remediorum formulis. De viribus medicamentorum 1727. Gaubius, Hieronymus David: De methodo concinnandi formulas medicamentorum. 1739. Swieten, Gerhard van: Commentarii Hermanni Boerhaave Aphorismos de cognoscendis et curandis morbis. 1742—72, 1776. Vogel, Rudolph Augustin: História materiae medicae. 1758. Crantz, Henricus Joannes Nepomucius: Materia medica et chirurgica. 1765., 1770. Murray, Joannes Andreas: Apparatus medicaminum, 6 kötet 1776—1792. Cartheuser, Joannes, Fridericus: Pharmacologia, klf. írásai. (Dátum nélkül).

9 A felhasznált tankönyvek ismertetik a gyógyszereket és azok gyógyító hatását. A gyógyszerészeknek a velük együtt tanuló orvosokhoz képest előnyt jelentett az, hogy ők több éves patikai gyakorlat és azt követő tirocinális vizsga után kerültek az egyetemre. Megjegyezni kívánom, hogy a fővárosi könyvtárakban mind a kémiai, mind a gyógyszertani könyvek mindegyike hozzáférhető volt számomra. III. A botanikaoktatás forrásaival botanikusok ez idáig részben foglalkoztak, azt azonban eddig nem vizsgálta senki, hogy az orvoskari botanikaoktatás mennyiben kötődött a gyógyszerként használt gyógynövényekhez. A Hőgyes-emlékkönyv szerint: Köteles orvosi tankönyvek címjegyzéke 1770/1 —1847/8. években. Növénytan: Linné: Systema vegetabilium (1785/6—1847/8), Schuster: Terminológia botanica (1809/10—1847/8) és semmi több.

10 Kutatásaim szerint a növénytant, ezen belül az orvosi növényeket a tárgyidőben az alábbi forrásból lehetett megtanulni: 1. a botanikus kert. 2. szárított növények. 3. illusztrált szakkönyvek. A fentieket sorra véve: 1. a botanikus kertnek az oktatásban betöltendő szerepét Winterl professzor kiemelt jelentőségűnek tartotta, amit sok beadványában hangsúlyozott is. Az egyetemi botanikus kert Nagyszombatban hét év alatt három helyen, Budán hét év alatt két helyen, Pesten, a XVIII. század végéig (Winterl professzor saját pesti józsefvárosi kertjét is beszámítva), három helyen, vagyis harminc év alatt nyolc helyen állott. Winterl professzor számos jelentésében 9 Lásd 5. jegyzet 10 Hőgyes emlékkönyv 118., 121.