Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

1868.) c. könyvét terjesztette fel jutalmazásra, mind tudományos tartalmára, mind eredetiségére és jó íróalkatára nézve ..." méltónak ítélve azt.

104 Igen érdekes, elsősorban a gyakorlati kísérletezésen alapuló feladat elé állította a pályázókat Kocianovich József gyöngyösi gyógyszerész és Szurmák Vilmos egri orvos: „...a kinal(chinin) oly alakját állítsa elő, melyben e gyógyszer, hatályosságát megtartván, keserű ízét veszíti, s melyben annak kellő adagait kis gyermekek is bevehetik. " Határidőig két munka érkezett be, A „ Csak szemnek és szájnak egyformán ízletes kiállítás győzheti le a beteg undorát a gyógyszer iránt" — jeligéjű írás (melléklete az ún. csersavas chinin „porban, galacsokban, csokoládé-lepénykékben s cukorkákban " előállított változatai) szerzője, Rozsnyay Mátyás nyerte el a bírálók tetszését.

105 Szurmák Vilmos másik kérdésére — „ Van-e s ha igen, mi befolyása van a sápnak (Chlorosis) a méhbetegségekre, a szülés folyamatára s a gyermekágyi betegségekre? " — beérkezett munkát nem találták megfelelő színvonalúnak a jutalomra.

106 A fiumei ülésen ajánlott fel Kovács Sebestyén Endre 100 aranyat, melynek célja „...a magyarhoni ásványvizeknek kimerítő leírása, különös tekintettel azoknak a legújabb nézetek szerinti beosztására és vegyelemzésére. "

107 Tudjuk, hogy a hazai ásvány és gyógyvizek felkutatása, elemzése, népszerűsítése igen fontos fejezetét jelentette a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók tevékenységének, így ez a témafelvetés a társulat kutatásainak főirányába tartozott. Hasonlóképpen jelentős feladatot láttak el a Természetvizsgálók a magyarországi közegészségügy érdekében, részben a közegészségügyi törvény előkészítésében, részben minden további kapcsolódó feladat felvetésében, a munkálatok lehetőség szerinti koordinálásában és természetesen az ehhez elengedhetetlenül fontos szakirodalom megíratásában egyaránt. Ennek egyik fontos állomása volt az 1869-es fiumei vándorgyűlésen Halász Gejza 100 aranyas felajánlása, egy közegészségügyi munka megírójának jutalmazására. Többszöri bizottsági ülés után, ahol több közegészségügyi témát vetettek fel, mint lehetséges pályázati kérdést, úgy állapodtak meg, hogy az államorvostan gyakorlati művelését tárgyaló, a tudomány aktuálisan legmagasabb szintjét képviselő, a hazai viszonyokat tükröző munkát kell a jutalmazandónak megírni.

108 Ehhez kapcsolódik tematikailag Poór Imre 100 aranyas jutalomtétele, amely nem kisebb feladatot rótt ki a tagságra, mint azt, hogy valaki állítsa össze a közegészségügyi törvényjavaslatot, bizonyos előre meghatározott szempontok alapján. Kívánalom volt az európai országok már meglévő törvényeinek összefoglalása, az abból hasznosítható előírások ismerete okán, valamint az, hogy „...a törvényjavaslat ne álljon csupán a közegészségügyi tisztviselőkre vonatkozó utasításokból ...az államfőtől az utolsó polgárig mindenkit kötelezzen ..." — fogalmazta meg Poór a nem is csekély feladatot.

109 Halász Gejza pályázatát többször hirdették meg, míg végre 1875-ben adták ki a jutalmat a bíráló bizottság (Halász Gejza elnök, Linzbauer Xav. Ferenc, Poór Imre, Hamary Dániel 104 A MOTVizsg. 1869. szeptember 6-tól 11-ig Fiumében tartott XIV. Nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Szerk.: Poór Imre és Rózsay József. Pest, Athenaeum, 1870. 57. 105 U. o. 57—58. 106 U. o. 58. 107 U. o. 70. 108 U. o. 74. 109 A MOTVizsg. 1871. augusztus 28-tól szeptember 2-ig Aradon tartott XV. Nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai.