Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

és Dulácska Géza) döntése alapján. A „nehéz az út, de célra visz, s nehéz pályán szép küzdeni" jelige mögött Török János, Gömör megye tisztiorvosa volt a szerző, munkája címe: Az államorvostan alapvonalai. (Egyébiránt ezzel a címmel a szerző már adott ki könyvet Sárospatakon, Steinfeld nyomdájában kinyomtatva, 1873-ban). A bírálat főként a munka erényeit emeli ki, kevés — főként formai — hibát említenek, egyébként „...e munka ... méltán hézagot pótlónak tartandó ..." — vélekednek.

110 Hamary Dániel 1874-ben szintén egy minden kutató számára igen fontos munka elkészítésére tett javaslatot és 100 aranyat ajánlott fel a szerző jutalmazására. A felhívás egy magyar orvosi bibliográfia összeállítását írta elő a pályázóknak, a magyar nyelven megjelent eredeti és idegen nyelvből fordított 1848 és 1874 között megjelent kiadványokat magába foglaló könyvészet összeállítását, amely az orvosi szaklapok, folyóiratok anyagára is kiterjedt. „A megjelent önálló eredeti magyar orvosi szakműveknek rövid, tájékoztató bírálata is kívántatik" — vagyis annotált bibliográfiáról volt szó. Meglepően rövid idő alatt készült el „A társulat, mely múltját nem ismeri, kiskorú... "jeligéjű bibliográfia, címe: „A magyar orvos-sebészi szakirodalom 1848-tól 1874-ik év végéig megjelent termékei". A három bíráló — Batizfalvy Sámuel, Hamary Dániel és Linzbauer Xav. Ferenc — egybecsengően lelkesen nyilatkozott az összeállításról, amely a tárgyidőszakban megjelent 354 munkát (69 fordítást és 285 eredeti magyar művet) számba vette és annotálta. Linzbauer elemzéséből megtudjuk, hogy a bibliográfiába olyan műveket is felvett a szerző, „melyek nyilvános áruba sem lettek bocsátva. " Batizfalvy szerint „ ...az egyes művekre szóló bíráló megjegyzései alaposak és sok esetben oly találók, hogy a szakértő figyelmes olvasót valóban meglepik. " Linzbauer kívánatosnak tartja azt is, hogy felkérjék a szerzőt a munka további folytatására. A szerző nevét tartalmazó borítékból Fekete Lajos orvosdoktor neve került elő, aki számos kiváló munkával ajándékozta meg a 19. századi szakirodalmat, de sajnos a fentiekben ismertetett bibliográfiája nem jelent meg nyomtatásban és a kézirat hollétéről sincs tudomásunk.

111 Már az egri vándorgyűlésen is felvetődött egy újabb orvosi műszótár elkészítésének a szükségessége, de a tulajdonképpen felajánlást — Toldy Ferenc emlékének adózva — Batizfalvy Sámuel tette, aki 300 forintot bocsátott rendelkezésre „ ...azon írójának, ki a tudomány s nemzeti nyelvünk előhaladott állapotának megfelelő teljes orvosi és gyógyszerészeti 'Műszótárt' kritikai alapon és legkimerítőbben megírja."

112 A nyertes munka Barts József: Orvos-gyógyszerészeti műszótár c. összeállítása lett, amelynek átadására a szombathelyi, XXI. vándorgyűlésen került sor. Az elismerő nyilatkozatok és a kötet fontossága sem volt elegendő ahhoz, hogy elég gyorsan eleget tegyen a szerző annak a kívánalomnak, hogy mielőbb kinyomtattassa a szótárt. Barts a központi választmányhoz fordult problémájával, míg végül is hosszas huzavona után — a szerző nem csekély anyagi áldozata árán és a Természetvizsgálók további financiális segítségével — 1884-ben kinyomtatásra került a munka. A Barts-féle szótár kiadásának nehézségei jól illusztrálják a korabeli szakkönyvki110 A MOTVizsg. 1875. augusztus 27-től szeptember 5-ig Élőpatakon tartott XVIII. Nagy>gyülésének munkálatai. Szerk.: Dulácska Géza. Bp., Egyetemi ny., 1876. 26—28. 111 A MOTVizsg. 1875. augusztus 27-től szeptember 4-ig Élőpatakon tartott XVIII. Nagygyűlésének munkálatai. Szerk.: Dulácska Géza. Bp., Egyetemi ny., 1876. 26—28. 112

U. o. 15. és 169.