Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között
mit külföldön is elismeréssel fogadnak" — szögezi le a bizottság (Udránszky László elnök, Székely Ágoston, Tellyesniczky Kálmán). m Az Orvosegyesület nem csupán a színvonalas orvostudományi szakirodalom fejlődését, az önálló, hazai körülményeket figyelembe vevő és itthoni adatokra támaszkodó kutatási eredményeket nyilvánosságra hozó írások megszületését igyekezett elősegíteni, hanem azon is fáradozott, hogy ezek minél szélesebb szakmai körök előtt váljanak ismertté, mind országon belül, mind a határokon túl. Ezért üdvözölték olyan örömmel azt a referáló tevékenységet, amelyet néhány tagtársuk a Jahresbericht über die Leistungen und Fortschritte in der gesamten Medicin c. lapban évek óta folytatott. 102 A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pályázatai A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók tudományos társulása 1841-től a hazai szakemberek egyik legaktívabb és legeredményesebb munkásságot kifejtő összefogása volt. Nem hagyományos egyesületi, társulati keretek között működtek, hiszen az évenként összehívott vándorgyűlések alkalmából, néhány nap alatt kellett az éves program jelentős részét lebonyolítani. A kortársak közül néhányan megkérdőjelezték ezt a formát és úgy vélték, hogy néhány napos eszem-iszomra találkozik az ország természettudósainak, orvosainak java. Ennek a kritikának azonban meggyőzően ellentmond az az eredményes munkásság, amelyet csaknem százéves működése során kifejtett a társulat. Jelen keretek között csupán az 1867 utáni vándorgyűléseken meghirdetett pályázatokat kívánjuk nagy vonalakban ismertetni. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pályázatai nem olyan állandó jutalomalapra épültek, mint azt az Orvos egyesület esetében láttuk. Egy-egy kidolgozásra, megvitatásra érdemes, illetve égetően fontos kérdéskör megoldására kitűzendő pályázat jutalmazásának lehetővé tételére esetenként a tagtársak valamelyike egy nagyobb összeg letételével felajánlást tett. Ezért az adott időszakban nem ritka az sem, ha párhuzamosan 5 téma is kidolgozásra várt. A bőség zavara természetesen magában hordozta a sikertelenség lehetőségét is, aminek a többszöri meghirdetés lett az eredménye. Hozzá kell fűzni azt is, hogy a téma megjelölése mindig függött a pályadíjalap felajánlójától is, hiszen általában az összeget egy előre megszabott kérdéskör pontos megnevezésével terjesztették a nagygyűlés elé. Balassa János a XI. pozsonyi nagygyűlésen, 1865-ben 100 aranyat ajánlott fel „...eredeti magyar, akár szorosan orvostani, akár az orvostaniakba át haj ló természettudományi munkára, mely innét számítva három év leforgása alatt megjelenend és mely ... tárgyát kimeríti és nemcsak ... legkitűnőbb, hanem ... minden tekintetben megüti a tudományosság teljes mértékét" — szólt a téma kihirdetése. 103 A bíráló bizottság (Pólya József elnök, Jendrassik Jenő, Korányi Frigyes, Nendtvich Károly, Szabó József és Than Károly) Margó Tivadar: Altalános állattan. (Pest, Lampel, 11 A budapesti kir. Orvosegyesület 1912-ik évi évkönyve. Szerk.: Blaskovics László. Bp., Heller és Stúdió ny., 1913. 310. 12 A budapesti kir. Orvosegyesület 1906-ik évi évkönyve. Szerk.: Lévai József. Bp., Pesti Lloyd, 1906. 157—159. 13 A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1865. aug. 28-tól szeptember 2-ig Pozsonyban tartott XI. Nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Szerk.: Rózsay József, Kanka Károly, Rómer Fióris. Pozsony, Wigand, 1866. 45. továbbiakban: MOTVizsg... Nagygyűlésén.
