Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

Ha áttekintjük a fent kiragadott példákat — hiszen terjedelmi okokból nem teljes a jutalmazott művek ismertetése — világossá válik, hogy a törekvés: az orvostudomány minden szakterületét felölelő, legfrissebb kutatásokat és tapasztalatokat feltáró szakirodalom megírását buzdítani, javarészt sikeresnek mondható. Az alapszabály-módosítások azonban még mindig nem hozták meg az egyértelmű sikert a pályadíj területén, annak ellenére, hogy több igen kiváló munka ennek a felhívásnak eredményeként született meg. Temesváry Rezső 1899 őszén adta be teljesen kidolgozott munkáját, amelynek címe: A tejelválasztás és szoptatás. A bizottság véleményéből: „... a kitűzött feladatnak híven és teljesen megfelelt, önálló, tudományos értékű, az irodalomban hézagot pótló, terjedelmes magyar mű, miért is a bizottság a pályaművet pályadíjra egyhangúlag érdemesnek tartja. "

58 (Az eredeti kézirat a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár Ritkasággyűjteményében S. 660—661. sz. alatt megtalálható, nyomtatásban megjelent Bp., MOKTÁR, 1901. A MOKTÁR 84. kötetenként.) 1902-ben hasonló megelégedéssel nyugtázták Kövesi Géza—

Schultz Vilmos: A vesebetegek anyagcseréjéről és a vesebetegeknél alkalmazott gyógyeljárások értékéről kidolgozott munkája. A bizottság (Petrik Ottó, Hochhalt Károly és Dieballa Géza) egybehangzóan pozitíven méltatták a tanulmányt: „ ...a tárgyat teljesen kimeríti s a kitűzött feladat megoldásához számos eredeti és értékes adatot szolgáltat ...A dolgozat azon klinikai és laboratóriumi egyesített munkásság értékes gyümölcse, mely a Markusovszky Lajos hathatós közreműködésével alkotott, s az ő intentiói szerint utódai által tovább fejlesztett egyetemi intézetekben folyik. "

59 Több évi sikertelenség után — vagy egyáltalán nem adtak be tervezetet sem, vagy nem dolgozták ki határidőre a teljes müvet, vagy nem érték el a kívánt színvonalat — ismételten az alapszabály módosítására volt szükség. Indokolásképpen egy statisztikát terjesztettek be: az első szabályzat értelmében (1877—1893) 19 alkalommal hirdettek meg témákat; 8 alkalommal semmi sem érkezett be a bizottsághoz, 5 munka nem volt jutalmazható, 5 alkalommal adták ki az eredményesen elvégzett feladat jutalmát. 1895-től, a nyílt pályázat szabályai szerint sem mondható igazán sikeresnek a rendszer, hiszen a 7 ízben meghirdetett — szabadon választható — témakörre mindössze 2 alkalommal tudták kiadni a díjat. Ezért 1904-ben bizottság alakult (Hőgyes Endre elnök, Klug Nándor, Bókay János, Korányi Sándor, Székely Ágoston részvételével), akik áttekintették az eddigi eredményeket és módosításra tettek indítványt. A módosító javaslatot Erőss Gyula elnök, Doll inger Gyula, Grósz Emil, Korányi Sándor, Székely Ágoston, Temesváry Rezső és Lévai József dolgozta ki. A tervezetet 1905. márc. 24-én fogadta el az igazgató tanács. Főbb alapelvek: „ ...az orvosi tudományos működést hazánkban és nyelvünkön... " előmozdítani, a megnövekedett publikációs szám örvendetes, de a minőségjavítása lenne a cél. A sokféle részterület feldolgozását nehéz összehasonlítani, rangsorolni. „Az ilyen módon odaítélt kitüntetés nem ok nélkül sokféle elkedvetlenedést okoz. " Ezért a jutalmazásnak ezt a módját megszüntetik és helyébe létrehozták az ún. Balassa-érmet. Érmet kap az a kutató, akit felkérnek egy ún. Balassaelőadás tartására. Az előadás témája az orvostudomány bármely területéről szabadon választható. A Balassa-érem elkészíttetése után fennmaradó összeget a jövőben is pályadíjakra fogják fordítani. A pályázat ismét titkossá vált, az orvostudomány bármely területét felOrvosegyesütet 1899-ik évkönyve. Összeáll.: Imrédy Béla. Bp., Pesti Lloyd, 1900. 46—47. Orvosegyesület 1902-ik évi évkönyve. Szerk.: Grósz Emil. Bp., Pesti Lloyd, 1903. 184—185. 58 A budapesti kir. 59 A budapesti kir.