Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

dolgozó témájú, nyomtatásban még nem megjelent írás beadását kérte az igazgató tanács. Csak magyar nyelven írott tanulmány benyújtását tette lehetővé a szabályzat. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően bizottság döntése alapján kerül kiosztásra a jutalom minden évben, az éves nagygyűlés nyilvánossága előtt. A beadott kéziratokat az eredményhirdetés után visszaszolgáltatják a szerzőknek.

60 Az új szabályzat szerint beadott első pályamunkát már nem találta alkalmasnak a bizottság (Klug Nándor, Temesváry Rezső és Moravcsik Ernő) a jutalomra. Az 1906-os meghirdetésre nem érkezett be semmi, az 1907-es re két írást nyújtottak be, de egyik sem érte el a kívánt szintet, az 1908-as pályázatra szintén nem adtak be egy írást sem. Blaskovics László titkár az 1910-es évi beszámolójában levonta a tanulságot, miszerint az ismételt alapszabály-módosítások sem feleltek meg a várakozásnak; „ ...a meddőség okát abban kell keresni, hogy ...a szerzők nem szeretik közlésüket késleltetni. A pályázat pedig szükségszerűen ezzel jár. "

61 A Balassa-éremmel kapcsolatos rész változatlan maradt, viszont a jutalomdíj feltételein ismét változtattak olyan értelemben, hogy nyomtatásban megjelent munka éppen úgy beadható, mint egyéb kézirat, sőt a díj odaítélésnél figyelembe fogják venni az egész időszak alatt nyomtatásban megjelent, tehát a pályázatra be sem nyújtott írásokat is.

62 Az 1911. évi nagygyűlésen újra azt a sajnálatos hírt kellett közölni, hogy a jutalomdíj nem kerül kiadásra, érdektelenség miatt, mivel egyetlen dolgozatot sem juttattak el bírálatra. A feltételezett ok: „A baj forrását a mai kor gyors tudományos termelésében kell keresnünk. A szerzők, úgy látszik, nagy időbeli veszteségnek tartják, hogy valamely dolgozatukkal pályázatokon részt vegyenek, mert hiszen elég munka jelenik meg, mely a pályadíjra érdemes lett volna s még nem nyújtottak be egyet sem közlésük előtt. "

63 így a következőkben arra kellett szorítkoznia a bizottságnak, hogy ők maguk válasszanak a nyomtatásban megjelent munkák közül. A Balassa-érem odaítélése mintegy az addigi munkásság elismeréseként, előzetes döntés alapján, folyamatos és zökkenőmentes volt. Ebben a megtiszteltetésben részesült Réczey Imre, Korányi Frigyes és Than Károly (utóbbi kettő előadás nélkül), valamint Kétly Károly, Dollinger Gyula, Bókay Árpád és Liebermann Leó.

64 60 A budapesti kir. Orvosegyesület 1905-ik évkönyve. Szerk.: Lévai József. Bp., Pesti Lloyd, 1905. 155—158. és Függelék 24—25. 61 A budapesti kir. Orvosegyesület 1910-ik évkönyve. Szerk.: Blaskovics László. Bp., Pesti Lloyd, 1911. 204. 62 U. o. 225—226. 63 A budapesti kir. Orvosegyesület 1911-ik évi évkönyve. Szerk.: Blaskovics László. Bp., Pápai ny., 1912. 202—203. 64 Az előadások témája: 1907. Tauffer Vilmos: 25 év myomattherapiája. 1908. Dollinger Gyula: Balassa János és a gümős csont- és ízületi gyulladások mai konzervatív gyógykezelése. 1909. Kétly Károly: A be (orvostannak és sebészetnek egymáshoz való viszonyáról. 1910. Bókay Árpád: Újabb nézőpontok a pharmakológiában. 1911. Liebermann Leó id.: A dispositióról. 1912. Jendrassik Ernő: A gondolkodásról. 1913. Müller Kálmán—Purjesz Zsigmond: Jogosult-e a teleologikus felfogás a gyakorlati orvostanban. 1914. Lenhossék Mihály: A fejlődés problémáiról.