Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

zai irodalomba bevezette, s azokat saját önálló vizsgálatai alapján sokszorosan gyarapította. "

53 A válogatásnál egyébként mindig figyelemmel kísérték azt is, hogy az írás bármenynyire kiváló is, nem kapott e már más fórumon kitüntetést, esetleg a szerzőt már többször jutalmazta az Orvosegyesület stb. 1903-ban került díjazásra — 1280 gyakorlati témájú írás közül kiemelve — Bókay János: Az intubátiós traumák c. tanulmánya, amely a Magyar Orvosi Archívumban jelent meg (1901, 2, 1—109. p.). Indoklás: „Bókay János az intubátiót 1890 óta gyakorlatilag műveli s tapasztalatai 1261 esetre vonatkoznak s 12 dolgozatában az eljárás tökéletesítése s hiányainak beható tanulmányozása által arra törekszik, hogy diptheria eseteiben az elsődleges légcsőmetszést lehetőleg feleslegessé tegye. Ezen munkássága eredménye, hogy O 'Dwyer halála óta e téren Bókay J. egész Európában vezérszerepet visz és dolgozataival a művelt világ tudományos irodalmában forrásmunkául szolgálnak. " A jutalmazott munka „ ...dicséretes példáját nyújtja annak, hogy mikép lehet s kell a beteggyógyítást az oktatással s tudományműveléssel egyesíteni. "

54 Annak ellenére, hogy külön díjalap létezett az Orvosi Hetilap cikkeinek jutalmazására, időnként az Orvosegyesület is kiterjesztette figyelmét az ott megjelent munkákra. így történt ez 1905-ben is, amikor a bizottság (Kétly Károly elnök, Blaskovics László, Kuzmik Pál, Temesváry Rezső, Terray Pál és Török Lajos) véleménye alapján Dollinger Gyula: A nyak, a tarkó a fül előtti és az állkapocs alatti tájék gümős nyirokcsomóinak subcutan kiirtása (megj.: Orvosi Hetilap, 1903, 47, 50, 51, 52. sz.) írása kapta meg a jutalmat. Hangsúlyozták „... nagy anatómiai és gyakorlati előtanulmányokról tanúskodó tudományos értékét és kiváló gyakorlati fontosságát. "

55 Több alkalommal került a figyelem középpontjába a különféle témakörben írott tankönyvek bírálata. 1912-ben a bizottság (Preisz Hugó elnök, Lenhossék Mihály, Krompecher Ödön, Minich Károly és Tangl Ferenc) egyhangúan Rhorer László: Orvosi physikai chemia (Bp., Nagel, 1911. Kis Akadémia Könyvtára 1. köt.) c. tankönyvét találta a legérdemesebbnek a ciklusban megjelentek közül. „... a modern chemiának egy igen fontos, csak kevesek által mívelt szakmájába vág, a problémákat a magyar irodalom fölhasználása mellett nagy szakavatottsággal és körültekintéssel tárgyalja, és a mi a fő, a legkülönfélébb fejezetek tárgyalásakor saját gazdag és a külföldön is elismert kutatásaira és tapasztalataira támaszkodik... "

56 1914-ben szintén az elméleti témák kerültek előtérbe. Több kiváló tanulmány közül a bizottság (Preisz Hugó elnök, Tellyesniczky Kálmán, Vámossy Zoltán, Entz Béla és Hári Pál) Mansfeld Géza: Vérképzés és pajzsmirigy (megj.: Magyar Orvosi Archívum, 1912. új folyam 12. köt. 189—210. p.) c. művét javasolta jutalmazásra. „A pajzsmirigy élettani működését, melynek felderítésén a búvárok vállvetve dolgoznak, ... egészen új oldalról világította meg ... A kutatási problémák szerencsés megválasztása, azoknak körültekintő és igen fáradságos munkát igénylő kísérletes megoldása ... " — alapján döntöttek így.

57 A budapesti kir. Orvosegyesület 1901-ik évi évkönyve. Összeáll.: Grósz Emil. Bp., Pesti Lloyd, 1902. 48—50. 4 A budapesti kir. Orvosegyesület 1903-ik évi évkönyve. Szerk.: Grósz Emil. Bp., Pesti Lloyd, 1903. 135—136. 5 A budapesti kir. Oi-vosegyesület I905-ik évi évkönyve. Szerk.: Lévai József. Bp., Pesti Lloyd, 1905. 151—153. 6 A budapesti kir. Orvosegyesület 1912-ik évi évkönyve. Szerk.: Blaskovics László. Bp., Heller és Stúdió ny. 1913. 309. 1

A budapesti kir. Orvosegyesület Értesítője. 1914. 3. évf. 18. sz. 244—245.