Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

ADATTÁR — DOCUMENTS - Csapody István: Szemész életrajzom — munkáim jegyzéke

2. kép; A Szent János kórház szemészeti osztálya Az első világháború elején bevonultam. így kerültem kiképzés után a Gyáli úti honvéd helyőrségi kórház szemosztályára, ahol Schulek Alfréd, a professzor fia volt a főnököm. Tömegével végeztük a vizsgálatokat, harminc árnyékpróbát egyfolytában. így nagy gyakorlatra tettem szert. Innen vittek Volhyniába, majd az olasz harctérre Doberdóra sőt egyenesen egy véres isonzói csata első vonalába, mint zászlóalj orvost. Hosszú nehéz hónapok után együtt mentem az előrevonuló csapatokkal Udinéig. Majd pedig Cividaléban a kórház szemosztályára osztottak be. Sok trachomásunk volt, legnagyobb gondunk pedig a sok szemkankós, egymást fertőzték, hogy szabaduljanak, vakság lett belőle, akkor még tejinjekció sem volt. Megrövidített utolsó félévemre és a második és harmadik szigorlatra a harctérről szabadságot kaptam. Ma is fáj, hogy doktorrá avatásomra édes anyám és testvéreim nem tudtak eljutni. Profeszszoraim a legkitűnőbbek voltak. Lenhossék az anatómiát, Eötvös a fizikát, Buckböck, Winkler a kémiát tanította, sebészetre DollingerhQZ, belgyógyászatra Korányihoz jártam, szülészetet Bársonytól tanultuk, gyógyszertant BókaytóX. A kórbonctant Bnday, a törvényszékit Ajtai adta elő. Frontszolgálat alatt dolgoztam a Cormoros-i kórház sebészetén is. Sok volt a szeptikus eset, kézigránáttal játszó gyermekek. Kezelésük közben a bal mutató ujjamon csúnya körömágyi fertőzést kaptam. Nagy volt a gondom, nem leszek-e rokkant, mint szemoperáló. De haza nem engedtek vele. A front összeomlása után részben gyalogmenetben hoztam haza a zászlóalj megmaradt embereit. A jugoszláv határon volt egy gondom: atyám szemüvegszekrényét és szemtükrét levittem magammal és csak nagy könyörgésre engedték hazahozni tulajdon műszereimet. Mikor a kórház járni tudó betegeit neki indították az országútnak, én lettem a menetoszlop orvosa. Nehéz dolog volt. Leszerelés után nem mentem vissza a Grósz klinikára. Mikor ugyanis Imrét az új pozsonyi szemklinikára kinevezték, felszólított, menjek vele tanársegédül. Nem sokat gondolkoz-