Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között
nyozását hangolja össze. Ez nem csak azt jelentette, hogy más kiadó, vagy intézmény által közreadott munka költségeihez is hozzájárultak — mint az már korábban is bevett gyakorlat volt —, hanem felvették a kapcsolatot a többi tudományos tárássággal ez ügyben , így a Kisfaludy Társasággal, a Természettudományi Társulattal, a Budapesti Orvosegyesülettel, a Mérnökegylettel. így került a bizottságba Markusovszky Lajos 1872—1893 között. A megbeszélések során felmérték, hogy melyik tudományágban elengedhetetlen a kiadványozás erőteljes támogatása. A cél az volt, hogy a tudományos kiadványozásban „rendszer és egyöntetűség" valósuljon meg, „ ... nehogy ugyanazon szakra több munka írassék egyszerre, más szakra pedig, hol a hiány égető, mellőztessék. " Az önálló könyvkiadó vállalat 1875-ös létrehozása olyan további tematikai módosulást eredményezett, hogy bizonyos rendszeres anyagi támogatás mellett a természettudományi müvek zömének kiadását átengedték az 1873-ban megalakult Természettudományi Könyvkiadónak, illetve az 1865-tól működő Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot (továbbiakban: MOKTÁR) is támogatták: 1885—1890 között az Akadémia kiadványozási kerete évi 5000 forint volt. Ebből az Akadémiai kiadó és a Természettudományi Kiadó egyaránt 2000 forintot, a MOKTÁR pedig 1000-et kapott rendszeresen. 29 Bizonyos kölcsönösség ezen túlmenően is megfigyelhető, pl. a Természettudományi Társulat — népszerűsítő tevékenysége kapcsán, nagyobb létszámú potenciális olvasói körrel érintkezve — jelentős számú előfizetőt, olvasót toborzott az akadémiai kiadványoknak. Ilyen módon tehát, legalább is a szándék az volt, az Akadémia kooperációs, koordinációs bázisa lett a hazai tudományos könyvkiadásnak. 30 Az orvosi szakirodalom vonatkozásában tehát mintegy kiegészítő szerepet töltött be a már sikeresen működő MOKTÁR mellett. A legtöbb orvosi témájú tanulmányt az Értekezések a természettudományok köréből c. sorozati kiadványában tett közzé az Akadémia, amely a IL Osztály fórumaként, 1867-től indult meg Szabó József szerkesztésében. A pályázatokon díjazott munkák egy részét is ebben publikálták. Témakörüket illetően ezek főképpen anatómiai, élettani, kísérleti orvostani, kórbonctani és elméleti fejtegetéseket tartalmazó írások. A Mathematikai és Természettudományi Értesítő (König Gyula gondozásában indult meg 1882-ben) és az Akadémiai Értesítő is gazdag tárháza volt a fenti témaköröket feltáró orvosi tanulmányoknak. Az Akadémia alapításától, a reformkori nagy művelődési és tudományos fellendüléstől végigvezetve a magyar orvostudomány fejlődésének 19. századi lépcsőfokait, igen fontos, a magyar szakirodalomban első közlésként publikált orvosi kutatási eredmények közzétételében nyújtott biztos szakmai hátteret a Magyar Tudományos Akadémia. A 19. század utolsó évtizedeinek egyik legjelentősebb és legjobban várt kiadványai belgyógyászat kézikönyve, amely a kor legnevesebb szakembereinek összefogásával készült el, az Akadémia anyagi támogatásával jelent meg. A hat kötetes munka 1894—1899 között látott napvilágot a MOKTÁR gondozásában. Hasonló együttműködés eredménye volt a Hirschler Ágoston és Terray Pál szerzőpáros A diaetetika tankönyve c. műve (megj.: Bp., 1900. A MOKTÁR 82. köteteként). Ónodi Adolf, a hazai gégegyógyászat egyik legjelesebb 19. századi művelőjének munkássága igen sok szállal fűződik az Akadémiához. 1898-as székfoglalóján kívül (A hangképző közpon29 Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián. 1831—1945. Bp., Akadémiai K., 1973. 30 Szántó: i. m. 15—16.
