Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között
79. A lakosság körében legnépszerűbb Jókai-köteteket is maximum 2000 példányban adták ki, amelynek kb. a fele talált vevőre több év leforgása alatt. Az Akadémia gondozásában kiadott művek legfeljebb 400—600 példányban kerültek kinyomtatásra és kevés kivétellel csak évtizedek alatt keltek el, nem egy esetben csak árleszállítások és egyéb akciók után. A növekvő számú lapalapítás sem jelentette az olvasói kör gyarapodását, ugyanis egyik lap elhódította a másik előfizetőit. Egynél több folyóiratra egy időben csak intézmények, egyletek, kaszinók, olvasói körök fizettek elő. Csengery Antal szerint egy vállalkozást 1000 előfizetővel el lehet kezdeni, 1200 előfizetővel „eléldegél" a kiadó, 2000 megrendelő már igen tisztességes megélhetést biztosít. Az előfizetők meghódítása ezért igen komoly feladat volt, bár a század utolsó harmadában már megindult a kolportázs, vagyis a házaló kereskedelem is, de ez a terjesztési forma nem volt alkalmazható a tudományos kiadványokra. Ha szűkítjük a kört és az orvosok létszámát, az orvostudományi szakirodalom potenciális olvasói körét tesszük vizsgálat tárgyává, még csekélyebb számot kapunk. Egy 1858-as statisztika szerint az ország orvosainak összlétszáma alig haladta meg az 1200-at, seborvos pedig mintegy 1500 működött. A legtöbbet forgatott Orvosi Hetilap és Gyógyászat előfizetőinek száma 1861-ben kb. 600-600 volt. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat taglétszáma — beleértve a könyvtárakat, tudományos intézményeket és társaságokat is — 1867ben összesen 630 volt. A fentebb idézett Fraknói-kötet mégsem volt borúlátó: „Habár az oly munkák, melyek a tudományt előre viszik, nem nagy számban látnak napvilágot és elég csekély közönségre számíthatnak, az alaposabb tanulmányok iránti érzékre mutat az, hogy az Akadémia és a Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalatai ... mintegy másfélezer állandó előfizetővel rendelkeznek" — állapítja meg a szerző 10 évvel később, tehát bizonyos növekvő tendencia mutatkozott. 27 A fenti számadatokat nem öncélúan idéztük fel, csupán illusztrálni kívántuk a tudományos szakirodalom közreadásának nehézségeit. Toldy Ferenc ez ügyben is a kritika és a buzdítás eszközeivel próbált élni, amikor felszólalt az Akadémián, kifejtve, hogy nem csupán művelni, de terjeszteni is kell a tudományt különféle kiadványok segítségével. Az Akadémia Könyvkiadó Bizottságának életre hívása volt az első lépés a saját könyvkiadó vállalat létrehozása felé. Az Akadémia különböző osztályai évi költségvetésük döntő hányadát a kiadványozásra fordították. Ezek az akadémiai publikációk jelentős részét tették ki, amelyek végül is egy zárt, állandó közönségnek készültek, hatásuk is csak áttételesen, lassan érvényesült. A kiadványozás tudatosabb szervezése 1865-től érezhetően javult. (Pl. Emich Gusztáv lapjaiban hirdettek és gyűjtöttek előfizetőket.) Az 1870-es években már nem annyira az anyagiak jelentették a legfőbb gondot, hanem a könyvkiadás szervezetlensége. Csengery Antal és egy 9 tagú bizottság dolgozta ki az átszervezés menetét, mivel egyre sürgetőbb igény volt arra, hogy „az Akadémia találjon módot miképp terjeszthesse sikeresen a tudományokat hazánkban magyar tudományos kézikönyvek és más, a tudományokat jelen színvonalukon előadó magyar munkák készíttetése, idegen jeles munkák fordíttatása és megjelenésök eszközlése által. " 28 1872 januárjában alakult meg a Könyvkiadó Bizottság, amely a további terveket volt hivatva kidolgozni. Pontosabban azt a feladatot kapta, hogy valamennyi tudományág kiadváFraknói Vilmos: Vázlatok Magyarország műveltségi állapotairól. Bp., Athenaeum, 1877. 43. 1 Szántó György Tibor: Fejezetek az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás történetéből. Bp., Akadémiai K., 1893. [A M.T.A. Könyvtárának Közleményei 11(86).]
