Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Gradvohl Edina: „Eblelkű" asszonyok: a naptár-módszer eredete

kitolása. Természetesen ismert volt a terhesség megszakítása is éppúgy, mint a már megszületett gyerekek kitevése, ez utóbbit azonban nem tekinthetjük a fogamzásgátlás orvosi módszerének. Sokkal érdekesebb, hogy Sóranos és elődei már leírták a fogamzásgátlásnak azt a formáját, amelyet ma naptár-módszernek nevezünk. Ez azért tűnhet meglepőnek, mert a Knaus és Ogino nevével fémjegyzett eljárást meglepően későn, az 1930-as években dolgozták ki. Csakhogy arra már az ókori orvosok is rájöttek, hogy a női szervezet működésében vannak olyan periódusok, amikor a legkevesebb az esély arra, hogy megtörténjék a fogamzás. A probléma az ókori elképzelésben csak ott volt, a mai tudományos ismeretekkel ellentétben, hogy az ovuláció idejét más időpontra helyezték. Ezt az eltérést következő, különböző szerzők által írt, szövegeken keresztül próbálom bemutatni: A) 1. „Miután a havi vérzés elmúlik, a nők leginkább akkor alkalmasak a teherbeesésre, ha vágynak rá és a magjuk jó erőben van. Ha abban az időpontban közösülnek, amikor a leginkább alkalmas, akkor a férfi magjával könnyedén keveredik és ha a férfié az erősebb, rá fog hasonlítani (gyerek). 2. Ugyanis a méhszáj ekkor a leginkább nyitott és feszült, így a vérzés után a vénák a magot beszívják. Ezt megelőző időben a méhszáj zárt és az erek telve vannak inkább vérrel és nem tudják hasonló módon beszívi a magot. " Hippokratés: De muliebribus C 62, 19, 24. B) ,^4z asszonyoknál a fogamzás természettől fogva ennek (ti. a menstruációnak) vége után következik be; és azok, akiknél ez nem történik meg (ti. nem menstruálnak), rendszerint gyermektelenek maradnak ... később nem esnek teherbe, mert közvetlenül a megtisztulás után összezáródik a méhük. " Aristoteles: História animal

tum 7, 582b C) „Egyesek akkor is teherbeesnek, ha nincs havi vérzésük, mások a vérzés közben, de annak elállása után nem. Ennek pedig az az oka, hogy az előbbieknél csak annnyi nedvesség termelődik, amennyi a szülőképes nőknél a tisztulás után megmarad és nincs felesleg, amely kiürülhet, az utóbbiaknál pedig a vérzés után a méhszáj összezáródik. " Aristoteles: De generatione animalium 1, XIX, 727b. D) szeretkezésnek a teherbe esés számára legalkalmasabb idöponja az, amikor a vérzés megszűnik vagy alábbhagy, valamint jelen van a vágy és sóvárgás az együttlétre, amikor a test se nem szűkölködik, se nem túlzottan telített és elnehezült a részegségtől és a rossz emésztéstől, és miután a (nő) testét ledörzsölték, és egy könnyű étkezést követően mindenféle szempontból kellemesen érzi magát... Tehát az egyedüli alkalmas időpont az, amely a vérzés elállását követi, ekkor ugyanis az anyaméh megkönnyebbül és mind a hőfoka, mind a nedvessége közepes. " Sóranos: Gynaeciorum libri. 1. 12. 36 A kósi Hippokratés a Kr. e. 5. században, a stageirai Aristoteles a Kr. e. 4. században, az ephesosi Sóranos pedig a Kr. u. 2. században alkotott. Láthatjuk, hogy az ókori szakértők nagyon hasonló véleményen voltak annak ellenére, hogy különböző időpontban és területen éltek és tevékenykedtek. Hippokratés azt írja (A), hogy a havi vérzés után közvetlenül kö-