Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Gradvohl Edina: „Eblelkű" asszonyok: a naptár-módszer eredete

„EBLELKŰ" ASSZONYOK: A NAPTÁR-MÓDSZER EREDETE GRAD VÖHL EDINA Az ókori nőgyógyászati irodalom egyik legjelentősebb alakjáról, az ephesosi Sóranosról, életéről és tevékenységéről alig tudunk valamit, s az a kevés is meglehetősen ellentmondásos. A A/űfo-lexikon nem egy, hanem két Sóranosról ír, de történetesen mindkettő nőgyógyász volt, és mindkettő Ephesosból származott.

1 Mindez arra az antik biographiai módszerre vezethető vissza, hogy ha az életrajzíró ellentmondásokat talált forrásaiban, inkább megkettőzte az ábrázolt személyiséget, semmint hogy megoldotta volna a problémát. Valószínű tehát, hogy a két Sóranos valójában egy, mint ahogy ezt Ann Ellis Hanson, az antik nőgyógyász műveinek kutatója is állítja. Sóranos tanulmányait feltehetőleg Alexandriában végezte, majd Rómában élt Traianus és Hadrianus idején, vagyis 98 és 138 között. Ez utóbbira müveiben is utal, amikor összehasonlítja a görög és római anyák gyermekgondozási szokásait.

2 Sóranos Caelius Aurelianus szerint is Rómában élt.

3 Elismertségére jellemző, hogy a valamivel több, mint száz évvel későbbi Galénos is számtalanszor idézi. Bár Sóranos görög származású volt, neve latin eredetű (jelentése: Sora colonia lakója), ami azzal magyarázható, hogy Asia proconsula, Quintus Március Barea Soranus 61— 63 között Ephesos jótevője volt, ezért Sóranos szülei, Menandros és Phoibé a jótevő emlékére nevezték el így fiukat. Mindez azt valószínűsíti, hogy Sóranos Ephesos arisztokráciájából származott, és nem felszabadított rabszolga volt. A Suda legalább húsz művét említi Sóranosnak, de csak három maradt meg töredékesen vagy teljes terjedelemben, köztük a Gynaikeia. A fogamzás elkerülésére, a teherbe esésre, a menstruáció előidézésére, illetve a már meglévő magzat elhajtására az ókori orvosok, Sóranos és elődei különféle keverékeket készítettek. A keverékek összetevőinek jelentős részét a gyógynövények, fűszernövények, gyümölcsök, gabonanövények és vasszulfátot tartalmazó anyagok alkották, de ritkán az állatok belső részeit is felhasználták. Az alapanyagokból elkészült szereket szájon át vagy hüvelybe helyezve alkalmazták. Az orális szereknél a hozzávalókat gyakran borral vagy mézes vízzel keverték össze és fogyasztották. A vaginalis szereket pesszáriumba rakták vagy gyapjúba tekerve (vagy a folyékony anyagokat gyapjúval felitatva) tampon alakú formákat készítettek belőlük és úgy használták. E módszerekkel azonban most nem kívánok foglalkozni. Ugyancsak nem térek ki a fogamzásgátlás olyan ősi módszereire, mint a megszakított közösülés, a szoptatási idő elnyújtása, az anális közölülés és a házasodási életkor 1 Suda S 851 és 852. Vö. Ann Ellis Hanson

—Monica H. Green 981. old. 2 Sóranos: Gynaikeia. 2. 6. 1 Ann Ellis Hanson

—Monica H. Green 983. old.