Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között
Okos tartózkodással vont következtetéseik a megbízhatóság jellegével bírnak és különösen értékesek azon kísérleti jegyzeteik, a melyek vizsgálataik pontosságáról és körültekintő gondosságról tanúskodnak: s így tehát absolut értékkel bírnak... " A kritika csupán néhány formai pontatlanságot érintett, olyan hiányosságokra mutatott rá, amelyeknek valószínű oka az időhiány volt: „... a munka még csiszolásra szorul: nyelve itt-ott dagályos és a miatt nehezen érthető, általában véve a kinyomtatás előtt szerkezetileg is áttekinthetőbb formába kell önteni... A munka használhatóságára nézve ... kívánatos, hogy az elért eredmények a fejezetek végén ... összegezve legyenek... Irodalmi jegyzékük tökéletlen s nincsen rendezve. Mindent összevéve: a munkát a pályadíjra feltétlenül érdemesnek tartjuk, tartalmának gazdagsága magában kiváló bizonyítéka a szorgalomnak és kutatási készségnek, s minthogy a tuberculosis kórtanának egy, úgy tudományos, mint gyakorlati szempontból felette fontos fejezetében igen számba vehető positiv és negatív eredményeket nyújt: nemcsak nálunk, hanem a külföldön is elismerésre fog találni. " — Végződik az értékelés. 25 Alkalomszerű, egyszeri felajánlásra alapuló pályatételekről is tudunk. Ilyen volt pl. 1857-ben Nagy Károly (1797—1868), az MTA rendes tagja által felajánlott 300 forintos díjalap, amelynek felhasználását a Természettudományi Osztályra bízta. „Kívántatik a természettan bármely szakának bármely tárgyáról szóló önálló fejtegetése" — hangzik a meglehetősen elnagyolt pályázati hirdetés 1859-ben, amely végül is nem járt sikerrel. A bíráló bizottság — Bugát Pál, Jedlik Ányos és Stoczek József— nem talált a jutalmazásra méltó munkát. A bizottság összetétele sejtetni engedi, hogy orvosi témájú is lehetett a pályamunkák között. 26 Az Akadémia Könyvkiadó Bizottságának és Könyvkiadójának tevékenysége Kétségtelenül új fejezetet nyitott mind az Akadémia, mind — közvetve — az egész magyarországi tudományos könyvkiadás történetében az önálló Akadémiai Kiadó létrehozása, még akkor is, ha kudarcok és hullámvölgyek kisérték az útkeresést. Az Akadémia a könyvkiadás és -terjesztés nehéz és felelősségteljes feladatának magára vállalásával még inkább hangsúlyozni kívánta országos tudományszervező szerepét. Mint láttuk, a kezdetektől fogva tudatos munkát végzett az Akadémia a tudomány és a tudományos szakirodalom fejlesztése érdekében. Szintén komoly feladatnak bizonyult a megírt publikációkat kinyomtatoi, terjeszteni, megfelelő módon eljuttatni az érdeklődőkhöz, mégpedig olyan eszközökkel, hogy az elsődlegesen ne a könyves szakma érdekeinek feleljen meg. Bevezetésképpen azonban annyit el kell mondanunk, hogy a 19. sz. második felének igényes olvasói rétege a lakosság egészéhez képest meglehetősen alacsony létszámú volt. Egyes statisztikák szerint az értelmiségnek csupán 20—30%-a volt a valóban rendszeres olvasó, szellemi szükségletüket évi egy szakkönyv megvétele és egy folyóirat előfizetése nagyjából kielégítette. Tehát amikor a nyomdák, kiadók, terjesztők kenyérharcáról, a haszonért való küzdelemről ejtünk szót, különösen a tudományos irodalom vonatkozásában, mai fogalmaink szerint igen csekélyke könyv forgalmat kell elképzelni. Fraknói szerint 1876-ban 1170 magyar nyelvű könyv került ki a nyomdákból, ennek a tudományágankénti megoszlása: történelem és földrajz 138, jog- és államtudomány 132, természet-, mennyiség- és gazdasági tudomány (összesen!) 25 Akadémiai Értesítő, 1908. 19. köt. 12. füz. 607—626. 26 Fekete Gézáné: i. m. 309.
