Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Németh György: Születésszabályozás az ókorban

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS AZ ÓKORI GÖRÖGÖKNÉL

1 NÉMETH GYÖRGY A túlnépesedésből fakadó feszültségeket a görög polisok lakói két szinten kezelhették: az egyén és a család, illetve az egész közösség szintjén. Az egyéni és családi körben alkalmazott feszültségkezelő módszereket mikroszociális, a közösség által alkalmazott módszereket makroszociális stratégiáknak nevezzük (vö. Németh György: A polisok világa. Budapest, 1999). A mikroszociális stratégiák közé tartozik az egykezes, az örökség nélkül maradt ifjak zsoldosnak állása, illetőleg az öregek megölése. Az egykézést több módszerrel szándékoztak megvalósítani. Ezek között voltak preventív módszerek (házasodási életkor kitolása, megelőzés, homoszexualitás, prostituáltak igénybe vétele, zoophilia) és a már megszületett gyermekek kitétele, illetve eladása rabszolgának. Gycrekkitétel A magzatelhajtásnál kevésbé volt veszélyes az anyára nézve a csecsemők kitétele. Korántsem csak Spártában gyakorolták ezt a szokást, sőt meg kell jegyeznem, hogy a spártaiak bizonyos szempontból még emberségesebbek voltak más államok lakóihoz képest, Spártában ugyanis csak az életképtelennek ítélt csecsemőket tették ki, és ehhez is a phylé véneinek engedélyére volt szükség. A csecsemőt különben nem ledobták a szikláról, hanem csak kitették (apepempon) a Taygetos hegy Apothetai nevű helyén (Plutarchos: Lykurgos 16). A többi polisban azonban a szülők döntötték el, hogy felnevelik-e újszülöttüket, és ha úgy döntöttek, hogy nem, kitették a gyereket. A kitett gyermekek sorsa ritkán volt a halál, mivel részint gyermektelen családok nevelték fel őket, részint rabszolgakereskedők vagy bordélytulajdonosok szedték össze és nevelték őket addig, amíg el nem adták vagy prostitúcióra nem kényszerítették őket. (A torzszülött gyermekeket azonban olykor valóban megölték, részint vízbe fojtották, részint megfojtották őket.) A leggyakrabban a lánygyerekektől szabadultak meg, mivel a lányok kiházasításakor hozományt kellett adni velük, de ezt a szegényebb családok nem engedhették meg maguknak. A női munkát amúgy sem becsülték sokra a görögök, mivel a mezőgazdaságban, állattenyésztésben (pl. az eke hajtásában, a pásztorkodásban stb.) a nők, gyengébb fizikumuk miatt csekély szerepet játszottak. A fiúkat, vagy legalább kettőt, fölnevelték, a lány gyerekek közül azonban legfeljebb egyet tartottak meg. Erre utal Poseidippos komédia1 Megjegyzés: Az itt következő három, ókori tárgyú tanulmány, előadás formájában a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár által 1999—2000-ben, a „Hagyomány és sokszínűség az antik medicinában" címmel rendezett előadássorozaton hangzott el. (a szerk.)