Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Németh György: Születésszabályozás az ókorban

költő (Kr. e. 3. század, Stobaios: Florilegium. 11,1) megjegyzése: „Mindenki fölnevel egy fiúi, még ha szegény is, de kitesz egy lányt, még ha gazdag is" . A gyerekkitétel általában az apák joga volt, de egyes sajátos esetekben az anyák, főképp újraházasodott özvegyasszonyok is élhettek vele, mint pl. Gortynban Kr. e. 450 k.: ,J-fa elvált asszony szül, vigyék (a gyermeket) férje házába három tanú előtt. Ha nem fogadja el, az anyának hatalmában legyen akár felnevelni, akár kitenni őt. Elvezzenek azonban előnyt az esküben a rokonok és a tanúk, hogy odavitték-e. Ha elvált voikea szül, vigyék (a gyermeket) férjének, aki elvette, gazdájához két tanú előtt. \ 4. Ha nem fogadja el, a gyermek legyen a voikea gazdájáé. Ha az év letelte előtt ismét házasságra lép ugyanazzal a férfivel, a gyermek a voikeus gazdájáé legyen, az, aki elvitte (a gyermeket) és a tanúk azonban élvezzenek előnyt az esküben. Ha elvált feleség kitenné gyermekét, mielőtt bemutatja az előírás szerint, ha rábizonyítják, szabad gyermekért fizessen ötven statért, a rabszolgájáért pedig huszonötöt. Ha nincs háza a (férfinek), ahová elvigyék, vagy őt nem látták, büntetlen legyen, ha kiteszi a gyermeket. Ha olyan voikea, aki nem házas, teherbe esik és szül, a gyermek a nő atyjának gazdájáé legyen, ha pedig atyja nem él, fivérei gazdáié legyen.'''' {Leg. Gort. 3, 44—4, 23. Kapitánffy István és Tegyey Imre fordítása) Aristoteles a Kr. e. 4. században már föllép a gyerekek kitevése ellen, ha annak pusztán a túlnépesedés az oka, de megjegyzéséből arra következtethetünk, hogy a görögök még ekkor is gyakorolták ezt a szokást (Politika 1335b): ,^iz újszülöttek kitevéséről vagy fölneveléséről pedig úgy intézkedjék a törvény, hogy semmiféle korcsszülöttet nem szabad fölnevelni — viszont a gyermekek nagy száma miatt, ha a szokásrend azt úgyis megakadályozza, egyetlen újszülöttet sem szabad kitenni, mert hiszen ezek úgyis határt szabnak a túlságos szaporaságnak." (Szabó M. fordítása) A gyerekkitétel gyakoriságát jelzi az is, hogy a tragédiáktól a komédiákig számos esetben jelenik meg a görög színpadon a kitett gyermek motívuma. A gyermekkitétel mindamellett korántsem görög sajátosság. 393 vizsgált kultúrában, amelyek a Föld legkülönfélébb pontjain virágzottak, 179-ben gyakori és 29-ben időlegesen alkalmazott szokás volt a gyermekkitétel, és mindegyikben a lányok kitétele vagy megölése adta az esetek túlnyomó többségét (Golden 318). így a gyermekkitétel inkább szabály, semmint kivétel volt az emberiség történetében. Ezért aztán semmi okunk rá, hogy a gyermekkitételt rituális okokkal (pl. első termés feláldozása) próbáljuk magyarázni, amint azt a problémakör egyik első feldolgozója tette (Tolles 89). Egykezes A görögök jól ismerték az egykézést, bár forrásaink nem minden esetben árulják el, hogy milyen módszerrel érték el azt, hogy a családban ne nevelkedjék egynél több gyerek. Az egykezes egyik legkorábbi és legegyértelműbb megfogalmazása a Kr. e. 7. században, a Boiótiában élt Hésiodos Munkák és napok című tankölteményében olvasható (376—378): Egyetlen gyermek legyen, az gondozza az apja házát, benne a gazdagság így egyre növekszik, és ha ez is megöregszik s meghal, hagyjon utódot. (Trencsényi-Waldapfel I. fordítása)