Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay, Katalin: A cenzúra szerepe a magyarországi természet- és orvostudományi szakirodalom kiadástörténetében
Az egészségügyi szempontból meglehetősen mostohán ellátott falusi lakosság számára a pap sok esetben nem csupán lelki vigaszt, de egyszerűbb gyógyászati tanácsokat is adott. Az egészség megóvását, a betegségek lehetséges megelőzését és kisebb panaszok esetén a házi szerekkel való gyógyítás veszélytelen módjait tartalmazó könyvecskék kiadása ezért hasznosnak bizonyult. Ebbe a műfajba tartozott Hackel András 27 könyve is, amelyet A. M. Vérig munkája nyomán állított össze. 1842. december 9-én a Központi Könyvvizsgáló Hivatal a rendelet 6. §-ra hivatkozva nem bírálja el a könyvet, amelynek címe Compendium medicináé pastoralis (Kassa, Ellinger, 1843.) A tanulmány közzétételét Csurgovich János gimnáziumi igazgató, helyi cenzor engedélyezte. A Helytartótanács felszólítására Stáhly Ignác (1787—1849) országos főorvos, az Orvosi Tudományok igazgatója elismerően nyilatkozott a könyvről az 1843. október 28-i dátummal ellátott levélben. Ennek alapján a Helytartótanács 1843. november 7-én értesítette a kassai tanulmányi főigazgatót és a Központi Könyvvizsgáló Hivatalt: „A Compendium medicináépastoralis in usum Parochorum... c. munkát ... az Orvostudományi kar tudományos felülbírálata alapján a magyar vidék számára engedélyezzük. Magyarország egyes vidékein a falusi plébánosoknak, az orvosi gyakorlat jogainak és feladatainak sérelme nélkül, a jövőben hasznos lehet. " 28 Már említettük, hogy a tudományos munkákkal elnézőbbek voltak, mint a nép nyelvén, a nép számára írott kiadványokkal. Az egyszerű, kevéssé iskolázott nép ismereteit csaknem teljes egészében a kalendáriumokból merítette, ezért már a 18. századi cenzúra különös figyelemmel fordult a kalendáriumok felé. A szigorú ellenőrzés egyrészt a kalendáriumok történelmi ismeretterjesztő, és könnyed, anekdotázó formában megírt irodalmi rovataira irányult, a tekintélyromboló és „zavaros eszméket" kiküszöbölendő. Van Swieten hatására tették meg az első lépéseket arra, hogy a lakosság egészségére káros, a téves nézeteket tápláló, mindenféle babonás hiedelmet terjesztő részleteket kiiktassák a kalendáriumból. Az ellenőrzés elsősorban Ausztria területén volt szigorú. Az osztrák tartományokból el kellett küldeni a bécsi központi cenzúrai hivatalba a kalendáriumokat — a naptári fejezet kivételével —, hogy ott ellenőrizzék tartalmukat. Hasonlóan a többi rendelkezéshez, a kalendáriumok felülvizsgálatát sem vették olyan szigorúan a magyar cenzorok. Többször előfordult, hogy egy-egy magyar cenzort felelősségre vontak valamelyik kalendárium ellenőrzésének elmulasztása miatt, a kiadványt pedig — annak ellenére, hogy szabályos engedéllyel jelent meg — utólag lefoglalták. Két olyan dekrétum ismeretes ebben az időszakban, amely a kalendáriumok szigorú felülvizsgálatát rendeli el: az 1795. július 17-i, valamint az 1821. augusztus 24-i megismételt figyelmeztetés. 29 A Helytartótanácsi Levéltár iratanyagában sok adat lelhető fel a kalendáriumokkal kapcsolatban. Ezek egy része vallási, illetve politikai okokból emel kifogást, van azonban arra 27 Hackel András orvosdoktor 1840-ben Ung megye főorvosa volt. Később szerkesztője a Gyógyászat kiadásában megjelenő orvosi zsebszótárnak. (A szükségesb orvosi műszavak magyar—deák—német zsebszótára. Szerk.: — és Szirtey György. Pest, 1863.) 28 Forrás: O. L. Htt. Fond. C 60. Dep. Rev. Libr. 1842. Fons 10. pos. 154. Közli: Mályuszné: /. m. 397—398. 29 Sashegyi Oszkár: Kalendáriumok cenzúrája. Magyar Könyvszemle, 1942. 66, 1, 18—26.
