Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay, Katalin: A cenzúra szerepe a magyarországi természet- és orvostudományi szakirodalom kiadástörténetében

vők nagy hányada inkább pénzkeresetnek tekintette ezt a munkát, mint meggyőződésből űzött hivatásnak. A lépen-nyomon megfigyelhető ellentmondás ezen a területen is megmutatkozott, hiszen az 1790 utáni időszak két legismertebb és legaktívabb cenzor-primariusa — a nyíltan kinyilatkoztatott szekularizálás ellenére is — pap volt, akik polgári hivatalnokként végezték feladatukat. Reithaller Mátyás (1734—1807) sokirányú műveltségét jezsuita szerzetesként alapozta meg, így a rend feloszlatása után nehézségek nélkül polgári foglalkozást tudott űzni. Madarassy Ferenc (1762—1838) világi papként került a Könyvvizsgáló Hivatalba. Szabadelvű szemléletét azonban ezután sem vesztette el, Kazinczy köréhez baráti szálak fűzték és általában az írókkal, költőkkel jó kapcsolatban volt. Az előzőekben vázolt körülmények miatt (bizalmi állás, pénzkereseti lehetőség) nem csodálkozhatunk azon, ha egy-egy cenzori hely betöltéséért több jelölt is versengett, így a jelentkezők között orvost is találunk. 1793. február 17-én az elhunyt Hühner Mihály helyére új cenzort kerestek. A Helytartótanács levélben közölte ezt az egyetemmel, majd kifejtette a jelölendő személlyel szemben támasztott igényt is: „ ...csak tanult, megbízható és legalább öt nyelven: magyarul, latinul, németül, tótul és franciául tudók számára... nyelvismeretüket a kérvényhez csatolt hiteles okmányokkal igazolniuk kell. " A pályázat eredményéről 1793. december 31-én tett jelentést a Helytartótanács az uralkodónak. Ebből megtudjuk, hogy a jelentkezők közül nem bizonyult mindenki alkalmasnak a feladatra. A három szóba jöhető jelölt közül az első — legesélyesebb — helyre tették Büky Józsefet (1758—?), aki Nagyszombatban és Budán szerezte orvosi képesítését. Később Bács-, majd Bihar vármegye főorvosa és táblabírája lett. A másik két jelölt Beresevich József világi pap és Liebold Károly világi személy volt.

17 A Kancellária 1794. február 10-én értesítette a Helytartótanácsot, hogy a jelöltek közül Beresevich Józsefet találta alkalmasnak a cenzori hivatal betöltésére.

18 Az orvosi könyvek cenzúrázásának kérdése — legalább is papíron — csak az 1803. szeptember 20-án kelt leirat alapján rendeződött. Ez a felsőbb utasítás — hivatkozva az 1802. december 14-i rendeletre — kimondta, hogy minden orvosi tárgyú könyvet az országos főorvosnak kell ellenőriznie, szakmailag jóváhagyni.

19 így az első hivatalos orvosi cenzor Magyarországon Pfisterer András (1759—1825) országos főorvos volt, aki a Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának elnöke is lett. Forrás: Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, (továbbiakban: O. L. Htt.) Fond C 60. Dep. Rev. Libr. 1793. Fons 14. pos. 11. Közli: Mályuszné Császár Edit: Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból (1780—1867). Vál., rend., ford. bev. és jegyz.: . Bp., Gondolat, 1985. 262—263. (továbbiakban: Mályuszné: i. m.) Forrás: O. L. Htt. Fond C 60. Dep. Rev. Libr. 1794. Fons 7. pos. 8. Közli: Mályuszné: /. m. 264. Linzbauer, Xaver Ferenc: Codex sanitario-medicinalis Hungáriáé. Tomus II. Sect. II. Budae, Typ. Universitatis, 1855. 54. (1553. tételszám alatt)