Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay, Katalin: A cenzúra szerepe a magyarországi természet- és orvostudományi szakirodalom kiadástörténetében

4. § Az első osztályba tartozó munkákkal szemben a legnagyobb elnézésnek van helye, s különös ... ok nélkül azok el nem tilthatók. Ha pedig eltiltásuk szükségesnek látszanék, ezt nem kell nyilvánosságra hozni. 5. § A második osztályba tartozó munkák semmi kíméletet nem érdemelnek, mivel semmiféle előnyt nem nyújtanak s ami bennük foglaltatik, azt jobb forrásokból is lehet meríteni. Ezekre nézve tehát a fennálló könyvvizsgálati szabályok alkalmazandók... " 10. § Iratok, melyek ...a babonát terjesszék ... oly kevéssé tarthatnak igényt elnézésre, mint az orgyilkos kíméletre... "

15 A rendeletet tüzetesen elolvasva hamarosan kiderül, hogy az csak a felületes olvasó szemében tűnhet engedékenynek, s a szabadelvüség csak látszólagos, itt is érvényesül a közmondás alapigazsága, amely szerint az ördög a részletekben bújik meg. Egy-egy vonatkozásban ugyan szabad kezet ad az írónak, tudósnak, szakembernek, hogy alkosson új szellemű műveket, de ugyanilyen szabadsága van a cenzornak is a munka elbírálásában. Bizonyos tudós férfiaknak — pontosan meghatározott előírások és szabályok mellett — megengedte a tiltott könyvek olvasását is (ún. „ erga schedam " kategória), de a cenzor döntötte el, hogy ezek nincsenek-e tele rágalmakkal, vagy esetleg nem eléggé tartalmasak (?!), mert az ilyenek olvasásától sajnos még a professzorokat és tudós főket is óvni kell. Mivel pedig a tilos könyveket a cenzorok tiltották be, ebből az következik, hogy végül is a tudós, kutató sem különb a többi olvasónál, mert ami másnak tilos, az számára is az. A tudományos irodalomról kimondta az utasítás, hogy különösen nyomós indok hiányában nem lehet azokat betiltani. Evvel a kitétellel azonban rendkívül nehéz és felelősségteljes feladatot rótt a cenzorokra, mert rájuk bízta, hogy egyértelműen állapítsák meg a különbséget a valódi, értékes, tudományos írásmű és a silány, tartalmatlan kompiláció között. Éppen ezek a cseppet sem lényegtelen részletek voltak azok, amelyek a cenzori önkényeskedés alapját szolgáltatták.

16 A cenzori poszt betöltéséről Mint az eddigiekből kiderült, a kezdeti időkben csaknem teljes egészében egyházi emberek gyakorolták a cenzúrázást. Később ahogy fokozatosan kiszorultak a könyvellenőrzésből a klérus tagjai, más világi foglalkozást űzők is bekerültek a cenzorok közé: jogászok, természettudósok és igen sok bölcsészetet végzett tanár is. A cenzori megbízatás elnyerése feltételekhez volt kötve. A magyarországi Központi Könyvvizsgáló Hivatal (Buda) meglehetősen magas mércét állított: több nyelv alapos ismeretét, a kor eszmeáramlatainak alapos tanulmányozását, sok és szorgalmas munkát. Természetesen előnyt jelentett az egyház és a vallás tisztelete, az aulikus hűség és kötődés. Végül is bizalmi állásnak számított a cenzorság, revizorság, ezen túlmenően pedig bizonyos rangot és méltóságot jelentett, hiszen aktív részese volt az államgépezetnek, a hatalomnak. A II. József uralkodásától 1848-ig terjedő időben több száz cenzor-revizor ténykedett az országban. Bizonyos számban elkötelezett személyek, többségük azonban átlagember, közepes műveltséggel, az esetek jelentős részében nem túlzott szigorral. A tisztségben lé15 Ballagi Géza: f. m. 800—804. 16 u. o. 805—807.