Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Wix, Györgyné: Gens Rulandica — Egy híres német orvoscsalád magyar vonatkozásai

A kis nyomtatványban szereplő versek egytől egyik az elhunyt Johannes Ruland nagy tudását dicsőítik. Szerzőik közt soproni és pozsonyi hungarusok mellett a Boroszlóhoz közeli lengyel kisváros, Namyslów ev. lelkésze, diakónusa, rektora dicsőítette a nagytudású orvost és alkimistát, többször említve az egyetlen leszármazottat, Joannes Dávidot. A gyászversgyüjteményben Caspar Heuchelin azt írja, hogy Ruland temetésén a koporsót nem kísérte zokogó hitves. („Nulla quidem sequitur flendo tua funera conjunx. ") Vagyis valóban sem özvegy, sem más utód, Ruland János Dávidon kívül. így jutottunk el végül az immár valós adatokkal megismerhető Ruland János Dávidhoz, méghozzá éppen a véletlen adományából, a Fama Posthuma révén. Ruland János Dávid. Regensburg, * 1607 előtt—fModor vagy Pozsony, 1647 körül. Martin Ruland jun. regensburgi működése idején, tehát 1607 előtt született, feltehetően másodszülött fiúként. Orvosi tanulmányait Wittenbergában végezte. 1628-ban iratkozott be, egy évvel a legifjabb Martin után.

41 Két disputációjára találunk adatokat Mundt-Wichert már idézett gyűjteményében:

42 Ruland, Johann David (Regensburg): Disputatio continens controversias aliquot, quae in chymia inter chymicos cum Artistotelicis et Galenicis agitari soient. Präs. Johann Scharf. Wittenberg (Haken) 2. XI. 1629. 8 Blfätter] és Ruland, Johann David (Regensburg): Disputatio medica de scabite vulgo sic dicta. Präs. Johann Georg Pelshofer. Wittenberg (Auerbach). 6. X. 1630. 20. Blfätter] A harmadik disputációt az Egyesült Államok National Union Catalog-ja, Központi Katalógusa írja le:

43 RULAND, Johannes David 1585—1648 (ők is így, természetesen): Disputatio X. de urinis. In: Sennert, Dániel: Epitome institutionum medicarum... Wittenberg 1631. V—X, 12. p. Erre a munkájára, mint Pharmacopoea-jának tartalmi előzményére maga Ruland János Dávid is hivatkozik, így már Szinnyei és előtte Weszprémi is említi, bár évszám nélkül. (Ha ismerték volna az évszámot, az 1631-et, nem is vonhatták volna össze egyetlen személlyé a két Jánost.) Még 1636-ban is megtaláljuk Johann David Rulandt Ratisbonensis Bavarus-t egyetemi polgárként. Az Odera melletti Frankfurt matrikulájában szerepel, mint „Medicináé Candidatus ",

44 A fentebb említett Fama Posthuma szerencsére további sorsával is megismertet. Az idősebb Ruland tudományát magasztalok ugyanis buzgón emlegetik, hogy e tudománynak van örököse. Unokaöccse az, aki nemcsak rokona, de tanítványa is volt. „ Vivit, adestque Haeres... Jan David, patrui qui aemulus, patris, ossibus ... solis avis, bustoque renascens, jacturam tanti sarciet arto VIRI" — írta például Christophorus Albinus, Polonorum Ecclesiastes, Namyslów-ból. A versek többségének szerzője azonban magyarországi evangélikus személyiség: Album Acad. Viteb. Jüngere Reihe i.m. Teil 1. 320., 1628. 140. Mündt—Wiehert: i.m. Bd. 3., 32. National Union Catalog Pre-1956 Imprints. Vol. 509. London-Chicago 1977. 531. (050.8911) Aeltere Universitäts-Martikeln I. Universität Frankfurt a.O. Bd.l. (1506—1648). Neudruck d. Ausg. 1887. Osnabrück 1965. 735. (10)