Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Wix, Györgyné: Gens Rulandica — Egy híres német orvoscsalád magyar vonatkozásai
Pozsonyiak: Daniel Schmidnémet ev. lelkész, Pozsonyban 1635—1660; Daniel Tiefenbacher ev. rektor, 1627-től Pozsonyban; Jacobus Eslinger (Esslinger) tanár az ev. gimnáziumban, később lelkész; Caspar Heuchelin jogász, később városi jegyző Pozsonyban; Johannes Kusser (Couserus) ekkor feltehetően pozsonyi tanuló, később soproni tanár és kántor, majd pozsonyi és végül stuttgarti orgonista. Soproniak: Paulus Schubert ev. lelkész, a sopronvidéki német egyházmegye esperese; Matthaeus Bardeller német ev. lelkész; Christophorus Schwans hofer ev. rektor; Lucas Valla rektorhelyettes, később a soproni ev. gimnázium rektora; Johann Christoph Mezger városi jegyző Sopronban. 45 A versek sorát magának az unokaöcsnek búcsúzása zárja. Könyörög Krisztushoz, hogy adjon néki nagybátyjáéhoz hasonló életet. A verset, s ezzel az egész gyűjteményt az atyja helyett atyjaként szeretett nagybátyját gyászoló sorokkal imigyen zárja: „Patrui imo Parentis, heu longe desideratissimi... obitum lugens Johannes David Rulandus DfoctorJ ac Namislaviensium Medicus ". így hát ebből a nyomtatványból egyértelműen kiderül, hogy Joannes David Ruland 1640-ben egy lengyelországi kisvárosban, Namyslów-ban volt orvos. A nagy Ruland János utolérhetetlennek tűnő tudását magasztaló versek felérnek egy mai reklámfüzettel: a pozsonyi és soproni evangélikusok színe-java hívja fel a figyelmet arra, hogy a Gens Rulandica utolsó sarja is orvos, kiváló tanárként maga a tudós nagybácsi hagyta rá tudományát. Ezek után nem meglepő, hogy Ruland János Dávid ismert müvét, a Pharmacopoea Nova-t már a Pozsony megyei Modorban fejezi be, az előszó tanúsága szerint 1641. október 25-én. De a terjedelmes mű egy részét feltehetően még nem itt írta. 46 A Magyary Kossá által „bélsár-farmakopea"-ként aposztrofált 47 munka a Magyarországon megjelent legrégebbi receptgyűjtemény. Szerzője ezzel a teljesen „újszerű" receptgyűjteménnyel a szegények számára is hozzáférhető gyógyszereket, emberi és állati ürüléket javall a legkülönfélébb betegségekre. Pl. a tehén és birka ürülékkel lehet a golyvát, a heregyulladást, a tüdőbajt gyógyítani, de a férfierő újraélesztésére és orrvérzés ellen is alkalmazható. A tyúkpiszok viszont veszettségre, a libáé sárgaság ellen, míg a varjúé köhögés és fogfájás ellen hatásos. 48 45 A Régi Nyomtatványok Magyarországi Szerzői tervezett címmel készülő életrajzi gyűjtés adatai (OSzK). 46 Pharmacopoea nova in qua reposita sunt stercora... Lőcse 1644. RMK II. 652 (= RMNY 2071) és Nürnberg 1644. RMK III. 6248. Az Index Morborum végén „Dabam in Regia ac Libera Civitate Modrana... MDCXXXXI." 47 Magyary-Kossa: i.m. 3. köt. 316., 1313. sz. 48 Portisch, Emil: Geschichte der Stadt Pressburg-Bratislava. Bd. 2., Pressburg-Bratislava 1935. 150. Weszpréminél, a kiváló fordításban magyarul is olvashatjuk a Pharmacopoea-ban szereplő, névtelen üdvözlő verset, amely klasszikus stílusban ugyan, de jellemzi a tartalmat: Mint amiként a fa is kicsi magból kél, de hatalmas ágakat és árnyas lombkoronát kerekít, így nő fel s terjed ki dicsőséged csemetéje, hogy hordozza örök, fénysugarazta neved.
