Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat

nű, hogy meghaltak volna tetanuszmérgezés nélkül is. Óriási tragédia, hogy szennyezett szérumot kaptak, de még ennél is borzalmasabb, hogy némely csecsemő, már a pertussziszfertőzés elején, a komplikációk megelőzése céljából kapott szérumoltást, és így nem pertussziszos tüdőgyulladásban, hanem tetanusztoxin-mérgezésben haltak meg. A toxinnal szennyezett szérummal beoltottak sorsát a június 4-e után beadott akármekkora adag antitoxin sem tudta már befolyásolni. Erdős doktor szakvéleménye alapján tehát Markos és Pusztai nem okozhatta a szérumcserencsétlenséget. Megsemmisült A. GY. érvelése, hogy én június 4-e után antitoxin-adagolással életeket menthettem volna meg, (amit akkor már a hatóságok úgyis megtettek). Erdős doktor az OKI zárt ülésén 1952 elején számolt be vizsgálatairól. Ügyvédeink és barátaink hozzájutottak ezekhez az adatokhoz. A következő akciók indultak meg ügyünkben: 1. Erdős doktor szakvéleménye (hozzájárulásával) ismertté vált, és azt több kiváló orvosszakértő megerősítette (dr. Vitray Antal, dr. Szélyes Lajos, dr. Szathmáry József). 2. Testvéröcsém, Géza (aki építészmérnök) és Erzsike (most már dr. Molnár Erzsébet) tárgyalt nevemben az ügyvédekkel és orvosszakértőkkel. Megszerezték az igazolást arról, hogy a salgótarjáni szérumküldemény ellenértéke igenis június 5-én érkezett meg az intézetbe (melléklet). Felmentésért folyamodtak. 3. Dr. Csatáry László évfolyamtársam és akkori barátom az érdekemben beszélt az ő, előttem ismeretlen barátjával, dr. Horváth Dáviddal, aki dr. Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter titkára volt. Csak annyit kért, hogy Zsoldos doktor olvassa el a periratokat és az orvosszakértői véleményeket (Erdősét beleértve). Horváth doktor elérte ezt, és Zsoldos miniszterben felülkerekedett az igazságérzet, (1950-ben nem ő volt az egészségügyi miniszter). 4. Zsoldos doktor átiratokat intézett Erdei Ferenc igazságügyminiszterhez, amelyben az ügy felülvizsgálatát javasolta. Erdei miniszter is átnézte az iratokat, egyetértett Zsoldos miniszterrel, és az ítéletek ellen foglalt állást. 5. Titok fedi az Elnöki Tanács ülésén zajlottakat. Zsoldos és Erdei javaslatát az Elnöki Tanács 1953 végén elfogadta, a büntetésem hátralevő részét elengedte, azonnali szabadlábra helyezésemet rendelte el, s azt, hogy nyilvános tárgyaláson vizsgálják meg, hogy az általam eddig letöltött büntetés (három és fél év) kiszabása ténybelileg jogos volt-e. Ekkor már nem Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa uralkodott országunkban. Nagy Imre rövid hatalomra jutása alatt, 1953—54-ben tisztességes és emberséges politikusok tűntek fel a színen, (hogy 1956 után életükkel fizessenek ezért, s mindörökre letűnjenek). Ilyen szellemben 1953 végére, 1954 elejére lehetségessé vált a számtalan koncepciós per és ítélet felszámolása és a még életben levő elítéltek szabadon engedése. Az én ügyem az elsők között került sorra. 6. Az intézet tagjai kivétel nélkül kiálltak mellettünk: aláírásaikkal ellátott beadványban perújrafelvételt kértek. 1953. december 27-én Ziehl—Neelsen-festéssel tébécés anyagokat dolgoztam fel a rabkórház laboratóriumában. Belépett két őr, s így szólt: „Sinkovics doktor szedje a cuccát, velünk jön!" Ilyesmi sok mindent jelenthetett. Szabadulásra gondolni, de abban nem részesülni elviselhetetlen megpróbáltatás. Ezért inkább áthelyezéstől féltem (talán Recskre?). Gyorsan elbúcsúztam Markos Gyuritól, Farkas Imrétől, akiről aztán én vittem az első üzenetet feleségének, és Homonnai Zoli évfolyamtársunktól (akit a bilkei Papp fiúval együtt ítéltek halálra, de nekünk sikerült őt a magánzárkás osztályról laboránsként a kórházba