Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat
behozatnunk). 4 Zsákba gyömöszöltem a holmimat, a víruskönyv kéziratát és enyhén szedált kiskutyánkat, kedves kis börtönbeli társunkat. Felvezettek abba az épületbe, ahol az ÁVO börtönirodái voltak. Ott kiadták megpenészedett vászonöltönyömet, amelyben 1950 nyarán letartóztattak; kiforgatott zsebei üresek voltak. Levetettem darócruhámat és felvettem az öltönyt. A folyosón álltam és vártam. Ott volt kifüggesztve Féliksz Dzerzsinszkij CSEKA-hóhér képmása Lenin és Sztálin idejéből. Gyűlölet sugárzott a szeméből. Ez a Dzerzsinszkij-idézet volt a plakát alá nyomtatva: „Őrség! Ne csak őrizd, hanem gyűlöld és büntesd foglyodat, a nép elvetemült ellenségét!" L. ÁVH alezredes, börtönparancsnok megtagadta szabadon bocsátásomat. Reggel táviratot kapott ő is és én is az igazságügyminisztériumból, amely szerint a büntetésem hátralevő részét az Elnöki Tanács elengedte és azonnali szabadlábra helyezésemet rendelte el. A villamoskalauzból 5 ÁVH alezredessé lett L. nem tartozott engedelmességgel az igazságügyminiszternek és az Elnöki Tanácsnak. 0 volt az, aki, ha leereszkedett oda, hogy az elítéltekhez szóljon, ezt a beszédet tartotta: „Idefigyeljenek. Maguk mind itt fognak megdögleni! Nekem nem köll egyikükkel se elszámolni. Letöltötte a tizenöt évet? Nem megy haza. Itt döglenek meg mind! Végeztem!" Nem adta át nekem L. a táviratot, amely a nevemre érkezett. Kijelentette, hogy csak ÁVH-s feletteseinek parancsára enged el. Mentek a telefonok ide-oda, amíg én a folyosón álltam. Éreztem, hogy a kiskutya mocorogni kezd a zsákban. Végre tajtékozva megjelent L., a földre köpött, és szitkozódva visszahátrált irodájába. Két egyenruhás ÁVÓ-s a nagykapuhoz vezetett, azt felnyitotta, átadott 200 forintot és egy írást, amellyel másnap reggel Budapesten a rendőrségen jelentkeznem kellett, s valósággal kilöktek az utcára. Kihalt volt az utca. Téli este volt, szállingóztak a hópelyhek. Feltűrtem vászonkabátom gallérját. A sarkon kiengedtem a zsákból a kiskutyát pisilni. Visszanéztem: most láttam a Büntetőintézetet először kívülről. Drótkerítéssel befuttatott magas falai, ólomszürke, masszív körvonalai, lőtornyai és pásztázó fényszórói belevesztek mögöttem a ködbe. Fájt nagyon, hogy Markos Gyuri bent maradt, azonban éreztem, hogy ő és sok más rabtársam rövidesen szabadulni fog. Elindultam a vasútállomás felé. Csak egy tehervonat ment Budapestre, de ahhoz egy fapados kupé volt csatolva. Ködmönös nénikkel és bácsikkal ültem együtt jó szorosan, s nem éreztem a tél hidegét. Még éjfél előtt Budapestre értem. Édesanyámhoz mentem. Nehéz élete volt. Fiatalon lett özvegyasszony. Felnevelte két fiát. A Korányi család tulajdonában levő Royal Szállodában lett tisztviselőnő 1933-ban bentlakással. így kerültem én a József Fiúárvaházba. 1942-ben a budai Kis Royal üzletvezetőnője lett. Ez a zsidó tulajdonban levő elsőrendű vendéglő vacsoráztatta az ország nevezetes vendégeit, (a walesi hercegtől, aki Simpsonnével vacsorázott ott, Cianón, az olasz külügyminiszteren keresztül az 1944-es idők olasz és német diplomatáig és tábornokaiig). Anyám feladata volt ezeknek a vacsoráknak az etikett szabályai szerinti lebonyolítása. 1944 utolsó hónapjaiban megszűnt az előkelőségek vacsoráztatása. Akik akkor hatalomra jutottak, nem voltak előkelőségek. Ezeket el akartam titkolni a Sztálin út 60-ban. Kijövetelem 4 Évfolyamtársunkat, bilkei Papp doktor fiát még az államelnök {aki Rákosi foglya volt) sem tudta megmenteni. Más koncepciós perben tartotta őt fogva az ÁVÓ. Az ő halálbüntetését is A. GY. követelte. Zoltit, a bilkei Pappfiút a Conti utcai börtönben titokban kivégezték. A. GY. népügyész hivatalból kiszállt a kivégzésre; erről fennmaradt és 1956-ban előkerült a szelvény az ezért általa felvett 200 forint kiszállási díjról. 5 Tisztelet minden becsületes villamoskalauznak!
