Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)

szélyt, s azt is tudta, hogy milyen nagy hibát követett el azzal, hogy 1944-ben, a debreceni induláskor nem tette meg az átálláshoz nélkülözhetetlen lépéseket: az új vezetőség megvá­lasztását, az új alapszabályok kidolgozását, kapcsolatok kiépítését a demokratikus pártok­kal, s egy országosan ismert patrónus megnyerését. Mindez — állapította meg a vezetés néhány hónap múlva — módot adott volna arra, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi se­gélyakciókba. Ez presztízst, anyagi javakat, pénzbeli támogatást eredményezhetett volna a belső élet megújításához és továbbépítéséhez. Ezt a késést 1945 tavaszán igyekeztek behozni. Március 5-én elhunyt Petri Pál. Az ügy­vezetői teendők ellátására és a liga képviseletére özvegy Bajcsy-Zsilinszky Endréné kis­gazdapárti országgyűlési képviselőt kérte fel az Ideiglenes Intéző Bizottság. A „zászlónak és védőpajzsnak" kiszemelt Zsilinszkyné vállalta a feladatot. Társelnöknek megnyerték dr. Kemény Gábort és Béky Ernőt, a Pedagógus Szakszervezet két befolyásos tagját. Március 29-én új intézőbizottság alakult, miután a régi önként félreállt. Ez a bizottság azokból ala­kult, „akik köztudomásúan Hitler- és nyilasellenes magatartást tanúsítottak, akik a liga központi hivatalában ellenállási csoportot képeztek, vagy származásuk miatt állásukból elbocsájtattak". 48 Sietve fogtak hozzá a demokratizáláshoz, a tagok igazoltatásához, az új szervezeti szabályzat kimunkálásához. Áprilisban szereztek — bizalmas forrásból — tudo­mást arról, hogy „bizonyos körökben megindult a ligának a megfúrása, mint holt intéz­ményt tekintik, nem akarják új életre kelteni.". A fővárosi IX. ügyosztály által összehívott értekezleten dr. Lukácsy István főjegyző reakciós, feudális alakulatnak nevezte a ligát, amelynek nincs egyetlen szerve sem, amelyik alkalmas volna a továbbműködtetésre. Ezért — jelentette be Lukácsy — fel fogják oszlatni. A liga ideiglenes vezetői meghallgatták, de nem fogadták el ezt a döntést. Másokkal együtt látták, hogy e mögött pártpolitikai, személyi és anyagi indítékok húzódnak meg, nem pedig a gyermekvédelem eminens érdekei. Újabb erősítésként — alelnöknek — megnyerték a szociál­demokrata Tuba Károly költőt, tankönyvírót, ismert pedagógust és gyermekvédelmi szakem­bert, aki valóban teljes erőbedobással fogott hozzá a liga védelméhez, talpraállításához. 49 Április 30-ai körlevelében tájékoztatta az intézetek igazgatóit a demokratikus átszervezésről, s egyben jelentést kért tőlük. Ennek ellenére 1945 májusában már biztosnak látszott a liga „községesítése". A Népjóléti Minisztérium 1945. május 29-én kelt rendeletével kormánybiz­tost állított a liga élére Varga Endre miniszteri titkár személyében. Varga az intézőbizottságot június l-jével megszüntette. Tuba Károly a Szociáldemokrata Párt országos vezetőinél — például az igazságügyi tárcát irányító Ries Istvánnál — igyekezett védelmet, támogatást sze­rezni — de többnyire eredménytelenül. Közben Zsilinszkyné is elhagyta a ligát, viszont a Nemzeti Segély nyomása nőtt. Úgy látszott, hogy 1945. szeptember 7-ével a liga végképp befejezte pályafutását. Ekkori keltezésű ugyanis az a belügyminiszteri rendelet, amely az Országos Gyermekvédő Liga és Gyermekszanatórium Egyesületet feloszlatta, ennek lebo­nyolítására egyidejűleg miniszteri biztost küldött ki azzal, hogy az egyesület (liga) alapsza­bályszerü szerveinek hatáskörében járjon el, az elidegenítési, valamint a visszterhes és a liga kötelezettségét megállapító jogügyletek kivételével. Az élet, a gyermekvédelmi szükségletek — hacsak átmenetileg is, de — ezúttal is erő­sebbnek bizonyult a politikai akaratot szolgáló jogszabálynál. A ligát csak abban az esetben 48 OL.P.1078.II-2267-1946. 49 Uo., XV-706-1945., 11-2267-1946.

Next

/
Oldalképek
Tartalom