Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)
szempontok szerint igyekeznek majd eljárni." Ilyen megfontolás alapján fizették a jelképes tagdíjat Vajkai Rózsinak a Nemzetközi Gyermekvédő Szövetség budapesti megbízottjának. 45 Mit jelentett ez a keskeny szivárványhíd 1944 és 1945 fordulóján, amikor az ország demokratizálódása hatalmas lendületet vett? Segített-e átjutni a demokrácia táborába? * A háború okozta károk eléggé ismertek. Egyre inkább az 1944 és 1948 közötti történelmünk is. A gyermekvédelem helyzetének feltárására irányuló munka fel tud mutatni bizonyos eredményeket. 46 így ezek összegzésétől is eltekinthetünk, s csupán a következőkre hívjuk fel a figyelmet: 1. A Belügyminisztériumtól ezúttal a kommunista vezetés alatt álló Népjóléti Minisztériumhoz került gyermekvédelem. 2. A demokratikus pártok, különösen az irányításukkal dolgozó új tömegszervezetek — például a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, a Nemzeti Segély, az újjászerveződő Gyermekbarát Egyesület, a pártifjúsági szervezetek, a szakszervezetek, az úgynevezett népi szervek — mind-mind valamilyen mértékben és módon részt vettek a demokratizálódó társadalmi gyermekvédelemben, amelynek — ez ezt hangsúlyoznunk kell — külön osztálya volt a minisztériumban. 3. Külpolitikai érdekeltségek és meghatározottságok, valamint belpolitikai hatalmi célok állandóan jelen vannak a gyermekvédelmi munkában is. 1944 és 1946 nyara között a gyermek- és ifjúsági tömegek puszta életben tartása is csak sokoldalú nemzetközi segélyakciók és a társadalmi szolidaritás végső tartalékainak mozgósítása révén volt megoldható. A gyermekvédelmi hálózatot 30 000—40 000 gyermeket igyekezett ellátni, de hihető becslések szerint 250 000-re tehető azoknak a száma, akik indokoltan vártak segítséget. A ligának ilyen viszonyok, ilyen várakozások közepette kellett rendeznie sorait, megkezdeni a munkát, elfogadtatni magát. A helyzete elég reménytelennek látszott, de nem volt kilátástalan. A központi vezetés közismert tagjai vagy külföldre távoztak, vagy meghaltak, vagy — belátva helyzetük tarthatatlanságát, a ligára nézve nem kívánatos voltát — visszavonultak. A beosztottak egy része másutt helyezkedett el. Az intézetek dolgozói létszáma, főleg a nevelőké minimálisra csökkent. Az épületeket nagy anyagi kár érte, de nem olyan mértékű, hogy az állam, a külföldi segélyszervezetek és a társadalom erőinek összefogásával ne lehetett volna viszonylag gyorsan üzemképessé tenni azokat. Mivel az intézmények egy részében szovjet csapatok tartózkodtak, katonai kórházak működtek, kiürítésük előtt a helyreállítási munkálatokhoz nem lehetett hozzáfogni, így az üzembe helyezésük késett. 47 Az iratok jórészt elpusztultak, a pénztár szinte kiürült, a bevétel alig volt több a semminél. Az ellenfelek-ellenségek politikai, anyagi és személyi indítékoktól sarkallva „száz felől" támadtak. A legkeményebben és legkövetkezetesebben a szociáldemokrata gyermekvédelem közismert alakja, a főváros IX. ügyosztályának vezetője, Pollákné Stern Szerén, valamint a kommunista irányítású, szembetűnő ambícióval dolgozó Nemzeti Segély, Kárász Győzővel az élén. A liga ideiglenes vezetése érzékelte a ve45 Uo., 697-22-1942. 46 1984 óta kutatom a magyar gyermekvédelem 1867—1948 közötti történetét. 1988 óta bővítettem a kutatást az 1960-as évek első feléig. Ebből a gyűjtésből valók a már megjelent és itt hivatkozott dolgozatok. 47 Flt.XXI-508-c-147-IX.-460-1945. A 90/1945..M.E.sz.r. 1945. január 16-án lépett életbe. Ennek 4. §-a értelmében került a liga a Belügyminisztériumtól a Népjóléti Minisztériumhoz.
