Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)
án értesítette részletes jelentésben a Soproni Széchenyi Fiúotthon igazgatója. Másnap a légoltalmi kormánybiztos — a liga kérésére — a horányi, a balatonszabadi, farkasgyepüi, a balatonalmádi és a zebegényi üdülőtelepet „azonnali hatállyal" elhelyezési körletül jelölte ki, s minden más igénybevétel alól mentesítette. A kialakult helyzetre jellemző, hogy még a hó végén rivális jelentkezett: a Reichsdeutsche Schule vezetősége kérte a balatonszabadi telepet a jövő télre. 41 A nyaraltatás kevés gyermekkel Budapest környékén folyt, nyomott hangulatban. A szülők féltek messzebbre engedni gyermekeiket. A liga minden áron nagyobb szabású akciót akart kezdeményezni, de legalább is egy ilyenben kívánt részt venni, hogy — mind hangoztatták — ellensúlyozzanak bizonyos totaliárius tendenciákat. Kísérleteik a szórvány magyarság gyermekeinek üdültetésén kívül kudarcot vallottak. Délvidéki otthonok szervezése helyett — ez 1944 augusztusában elképesztő ötletnek számított májusban megkezdődött az intézmények elemi légoltalmi eszközökkel való sietős ellátása. Júliusban már a fővárosból kitelepített gyermekektől zsúfoltak a Balaton menti telepek. 42 Szeptember 3-án érkezik Petriék kezéhez a Szeged augusztus 29-ei és szeptember 3-ai bombázásról szóló jelentés. Ezután a ceglédi, a győri és a soproni intézetet sújtó bombatámadásokról szóló jelentések követik egymást. 43 A liga 1944. október 30-án még 786 tagot és 171 jogi személyt tartott nyilván. A katonai helyzet romlásával nőtt a fejetlenség. Egyre inkább a német és a magyar katonai alakulatok pillanatnyi szükséglete, nem pedig a papíron levő megállapodások határozták meg a gyermekintézmények sorsát. A liga vezetői hiába panaszolták Csatay Lajos honvédelmi miniszternek, hogy a katonai alakulatok túllépték a mentesítés által vont határokat, így a hadiárvák elhelyezése sem oldható meg, a lavinát nem lehetett megállítani. Az intézmények vezetői és munkatársai mentették a gyermekeket és a felszerelést, egyik helyről a másikra vándoroltak, vagy helyben várták be a front nyugatra vonulását. 1944. november 8-án a liga huszonhat intézménye közül már csak négy maradt saját kezelésben. Az Izabella üdülőtelepet hol a katonaság, hol a lengyel menekültek, hol a munkaszolgálatosok elhelyezésére vették igénybe. Az étkezőkben lovak bóklásztak. 44 A szovjet csapatok közlekedésének hírére a női személyzet a biztonságosabbnak vélt családi otthonába húzódott, így a gyermekek —jelentette például a balatonszabadi gondnok — szinte teljesen magukra maradtak. A 10 éven felüliek közül nem egy Nyugatra kényszerült. 1944. december 4-én, az igazgatósági ülésen — mivel közgyűlési tilalom volt, s az igazgatósági tagok mandátuma lejárt — úgy határoztak a liga vezetői, hogy az ügyek intézését — 1945. január l-jétől — az elnökségre bízzák. Szükségmegoldásként Ideiglenes Intéző Bizottságot alakítottak. 1942 januárjában a Nemzetközi Gyermekvédő Szövetség (Genf) állásfoglalást kért a Magyar Gyermekvédő Szövetségtől: fenntartja-e tagságát, vagy sem? Petri Pál a következő javaslatot terjesztette a Belügyminisztérium illetékes államtitkára elé: „Ne vágjuk el készakarva azokat a szálakat, amelyek bennünket a eenfi központhoz fűznek, mert hiszen könnyen elképzelhető, hogy a háború után mégiscsak meg fognak újulni azok a törekvések, hogy a háború legártatlanabb áldozatainak ... felkarolása ügyében a művelt nemzetek bizonyos egységes 41 Uo. 10-XXXVII-2607-1944., Uo. 6-I-a-2709-1944., Uo. 9-XVIII-2338-1944., Uo., 7-IX.-2548-1944. 42 Tájékoztató az Országos Gyermekvédő Liga és Gyermekszanatórium Egyesület működéséről. Budapest, 1944. OL. K.566.1-540405-1944., Uo., P. 1078. 10. cs.XXII-2174-1944. 43 Uo., 9.CS.XIX-5499-1944., Uo., XIII-7758-1944., XII-7348-1944. 44 Uo., VII-8531 -1944., XIX-7361 -1944., VII-8531 -1944.
