Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)
folyamatnak a keretében 1939. április 18-án a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesülettel, majd 1942-ben a Szegedi Jótékony Egyesülettel fuzionált. 38 Ettől kezdve a hivatalos elnevezése Országos Gyermekvédő Liga és Gyermekszanatórium Egyesület lett. Intézményeinek a háborús igénybevételre való előkészítése már 1938-ban elkezdődött. 1940 májusában kérték ezeknek a katonai beszállásolás alóli mentességét, amelyet a HM ideiglenesen meg is adott. A közvetlen katonai igénybevétel elkerülésére tettek javaslatot még annak az évnek a közepén a Belügyminisztérium XVII. (gyermekvédelmi) ügyosztályának is, mivel 1932-ben ismét ehhez a tárcához került a védelem. Eszerint — szükség esetén — a nevelőotthonaikat a hadiárvák befogadására, vidéki üdülőtelepeiket a családfő hadba vonulása miatt gondozás nélkülivé vált, esetleg légoltalmi kiürítés következtében kitelepített gyermekek gondozására, irodájukat a hadba vonultak családtagjainak nyilvántartására, továbbá a családoknál és a liga intézményeinél elhelyezett gyermekek levelezésének közvetítésére, illetve az e gyermekeknek szánt segélyek szétosztására kellene (lehetne) hasznositani." Egyelőre a közvetlen igénybevételtől nem kellett tartani, sokkal inkább attól, hogy az áttekinthetetlen, veszélyterhes események gyors sodrásában súlyos következményekkel járó, meggondolatlan lépéseket tesz a vezetés, s.nem képes megőrizni a liberális hagyományok maradékát sem. Bizonyos lehetőség a másik irányban is mutatkozott. Az országgyarapodás az egykori intézmények birtokbavételét, a mentési munka kiterjesztését, újabb anyagi-pedagógiai terhek vállalását, egyben érdemszerzési lehetőséget is jelentett. Feltehetően minden visszacsatolt területen dolgoztak, viszont a ránk maradt adatok csak az erdélyi cselekvésekről szólnak. 40 A zsidókkal szembeni állami-politikai lépések nem hagyták érintetlenül a ligát sem, ezek főként a jövőben terhelték politikai és emberi számlájukat. A háborús nehézségek fokozódása ellenére — amelyek 1941-től rohamosan nőttek — több üdülőtelep, szociális iroda jogi és orvosi tanácsadó működött. Dolgoztak a nevelőotthonok, a gyógyiskolák, a napközi otthonok és az iparostanoncok otthonai, s gondozták az ismét növekvő számú hadiárvát. A rászorulókat az Országos Hadigondozó Szövetség tagjai kutatták fel és utalták be a liga intézményeibe, amelyeknek ellátását, működési feltételeinek javítását illetően a zsidó vagyon is szóba került, s amelyek közül néhánynak a belső élete, gazdálkodása és nevelési munkája ismételt beavatkozást tett szükségessé. A nyaraltatás az élelmezési és közlekedési nehézségek miatt egyre nehezebb volt, de szorgalmazták, sőt, a háborús csapások elől külföldről Magyarországra hozott magyar gyermekek gondozásával még bővítették is. Nélkülözhetetlenségét, életrevalóságát a ligának állandóan bizonyítania kellett, ez ugyanis elengedhetetlen volt az állami támogatáshoz. Ezért igyekezett 1942-ben — a tébécé megelőzését szorgalmazva — megállapodásra jutni a Közegészségügyi Intézet vezetőivel — igaz, eredménytelenül — s ezért kapcsolódtak be az ONCSA (Országos Népes Családvédelmi Alap) üdültetésébe is. 1943-tól már csak a 12 évnél fiatalabb, legyengült szervezetű gyermekek gondozására összpontosították erőiket. 1944 a rettegés, a pusztulás, a túlélés érdekében tett reflexek és a teljes széthullás éve volt. De ekkor nyílt lehetőség a teljes megújulás első lépéseinek megtételére is. A központot Magyarország megszállásának első mozzanatáról 1944. március 2038 Gyermekvédelem, 1939/8., 113—115. 1., OL. K.579.75.cs.E-67796-1942. 39 OL. K.150.4365-XVII-16-1940. 40 OL. P. 1078.4-76-27-1941., Uo., 7999-27-1941.
