Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)

Az új alapszabályokat 1934. március 4-én fogadta el a liga rendkívüli közgyűlése. Az új cél a következő volt: „Gyermekek és fiatalkorúak védelme azokban az ágazatokban és tevékenységi körökben, amelyeket az egyesület közgyűlése vagy az igazgatóság általános szempontok szerint megállapít." Külön szólt az újjászervezet önkéntes gondozónői hálózatról, amelynek munkakörét külön szolgálati szabályzat állapította meg. A jövedelmek között az előzőknél nagyobb súlya lett az állami támogatásnak.

35 Az új igazgató, dr. Petri Pál személyében nagy tapasztalatú, képzett szakember lett a közvetlen vezető, aki kis létszámú jói felkészült — esetenként meglepően jó nyelvtudású —, kellően fizetett, imponáló szabadságidejű központi munkások közreműködésével irányította a liga életét.

36 Hivatalba lépésének pillanatától azon fáradozott, hogy növelje munkatársainak önbizalmát, terjessze az egyesület jó hírét. Az állami gyermekvédelem intézményei — hangsúlyozta egyik cikkében — még ha mindenre képesek lennének is, „akkor sem nyújthatják azt a gyermeksegítő, szociális és keresztényi érzületet", mint a társadalmi egyesületek. A vezetés állandóan a társadalom szélesebb köreinek megnyerésén munkálkodott. Az országos gyűjtések eredményeit ebből a szempontból is mérlegelték, s 1935-ben, amikor is az adományok 60%-a a külvárosok lakóitól származott, vágyálmaiknak hangot adva állapították meg: a ligát az egész társadalom támogatja. Országszerte fiókegyesületeket kezdeményeztek, a feladat nélkül maradt árvaházakat napközikké, fiúnevelő intézetekké, általában a gyermekvédelem sajátos szükségleteinek kielégítésére alkalmas intézményekké próbálták átszervezni. A hivatalos körök mint a családtámogatás egyik fontos tényezőjét tartották számon a ligát. 1936-ban, fennállásának 30. évfordulóján, a liga vezetői büszkén tekintettek vissza az elmúlt évtizedekre, kiemelve az eredményeket. Az ünneplés újabb alkalmat adott a program fő pontjainak hangsúlyozására: a megelőzés, valamint a gyermekvédelmi erők összpontosításának elsődlegességére. Minden áron el akarták hitetni — önmagukkal is —, hogy ők képviselik a magyar gyermekvédelem fókuszát, s ezt a pozíciót önnön munkájuk eredményeként érték el. A gyermekvédelmi erők munkájának összehangolására, a kölcsönös érdekek alapján végzett közös munkák megszervezésére irányuló erőfeszítéseiknek számos mozzanatát ismerjük. Szegeden Gyermekvédelmi Nagytanácsot létesítettek, s ezen keresztül hangolták össze az állami és társadalmi gyermekvédelem erőit. Gyermeküdültetésükben közreműködött a Magyar Cserkészszövetség, a leventeintézmény, a MANSz. A fővárossal jó viszonyt igyekeztek fenntartani, ám ez nem ment könnyen, elsősorban a szociáldemokrata frakció sorozatos fellépése miatt.

37 1939-re, a második világháború kirobbanásának évére az állami gondozottak száma az 1931. évi 29 875-ről 43 528-ra növekedett. Az első világháború tapasztaltai alapján számítani lehetett a védelem iránti igény rohamos fokozódására. A liga azon a nyáron tizenhét intézményben 2040 férőhelyet töltött meg rászoruló gyermekekkel. Ez volt az utolsó békés időszak. A jövő és benne a liga működése bizonytalanná vált. Az esetleges háborúra való előkészületek már jóval előbb megkezdődtek. Biztos jele volt ennek a társadalom világi, egyházi és állami erőinek összpontosítására való törekvés. A liga ennek az egyre szélesedő 35 Az Országos Gyermekvédő Liga Alapszabályai, Budapest, 1934. 36 Gyermekvédelem, 1934/1., 3—4. 1., Uo., 1935/5., 71—74. 1. A munkatársak szabadságideje évi hat és hét hét közötti volt. Utóbbi a segédszemélyzet valamennyi tagját megillette. 37 Gyermekvédelem, 1935/5., 65—67., 1. OL. K.71.49.cs.9-20404-1934., Néptanítók Lapja, 1936/8., 274—277. 1., Kisdednevelés, 1936/9., 314. 1., Családi Kör, 1936/6., OL. K.71.67.cs.I/4.-21262-1937., Napkelet, 1938, 396— 397.1., Gyermekvédelem, 1939/6., 81—87.1.