Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

szignatúratan (bár ma is akad néhány híve) tévesnek bizonyult, alapkoncepciója - a világ rendszerezhetösége és törvényszerűsége - mai tudományos világképünknek is alapja maradt. A remek, néhány eredeti ábrával és címlapfotóval is illusztrált kiadás nem csak az első latin, illetve az első német edíció pontos szövegét hozza, hanem dokumentumok és segédletek egész sorával is segíti tájékozódásunkat. Megtalálhatjuk a Basilica Chymica mellékleteit, a De signaturis kiadásainak és fordításainak teljes, annotált jegyzékét, sőt, a Crollra vonatkozó legfontosabb irodalom bibliográfiáját is. A kitűnő, a reneszánsz orvostudománya iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen kötetet névmutató is kiegészíti. Magyar László Demand, Nancy: Birth, death and motherhood in classical Greece. Baltimore and London, The Johns Hopkins University Press, 1994, p. 276. A nők helyzete a Kr. e. V. századi Hellaszban egyáltalán nem volt irigylésre méltó. A férfiakat nem csupán a közéletben, hanem a magánéletben, a családon belül is jóval több jog illette meg, mint a nőket, az asszonyok, lányok nemcsak másodrendű állampolgároknak, hanem egyenest alacsonyabb rendű lényeknek is számítottak a „demokrácia" e virágkorában. Szerepük - ha hihetünk a könyv nyíltan feminista, sőt, néhol talán kissé túlságosan férfiellenes magyarázatainak - csupán a férfiak ellátására és a fajfenntartásra korlátozódott. A görög társadalom korai házasságra, korán kezdett szülések sorára kárhoztatta a nőket: ennek megfelelően, mint azt orvosi szövegek és sírfeliratok alapján tudjuk, életüknek leggyakrabban a gyermekágyi láz vagy egyéb, a szüléssel, gyerekneveléssel járó megpróbáltatás vetett véget. Demand azonban vizsgálódásait nem e szomorú tények rögzítésével zárja, hanem arra is választ igyekszik találni; mi volt az oka annak a különös kettősségnek, amely az anyasággal, szüléssel, a nők szerepével kapcsolatban a klasszikus görög kultúrában megfigyelhető? A korabeli szemléletet ugyanis nem csupán a nők és a női szerepek megvetése, hanem egyben e szerepek eszményítése, sőt kultikus tisztelete is jellemezte. E rendkívül érdekes témák kifejtése során a szerző antropológiai, régészeti, nyelvészeti, összehasonlító néprajzi és szociológia-történeti eszközöket éppúgy felhasznál, mint - például a hippokratészi Epidemiae-részletek vagy irodalmi adatok alapos elemzésekor - szövegkritikai és orvostörténeti eljárásokat. Noha a könyv némely állítása és egész attitűdje a férfiolvasók számára gyakorta csak nagy önuralommal látszik elfogadhatónak, a szerző tudományának, felkészültségének és alaposságának köszönhetően mégis fontos műnek bizonyul. Új és kétségkívül alig ismert oldaláról mutatja ugyanis be a klasszikus görögségnek az utóbbi ötszáz évben túleszményített világát, azt a világot, amely elbűvölő apollóni ragyogását és felkavaró dionüszoszi mélységeit csupán rabszolgák, nők, gyermekek, vagyis a túlnyomó többség hihetetlen szenvedése és elnyomatása árán volt képes létrehozni. Hiszen örök kérdés marad számunkra: miért mekkora árat fizethetünk, s vajon szenvedésük céljának eszményítésével kárpótolhatjuk-e valaha a szenvedőket és a megnyomorítottakat? Magyar László Dutour, Olivier-Pálfl, György-Berato, Jacques-Brun, Jean-Pierre (eds.): L'Origine de la Syphilis en Europe avant ou après 1493? Actes du Colloquie International de Toulon, 25-28 Novembre 1993. Paris, Centre Archéologique du Var-Éditions Errance, 1994, p. 319. Az orvostörténészek sokáig úgy tartották, hogy a szifilisz, legalábbis földrészünkön, a viszonylag új keletű betegségek közé tartozik, hiszen a hagyomány szerint csak Kolumbusz matrózai hurcolták Európába a XV. század végén, hogy Nápoly legendás ostrománál végbevigye első pusztításait. Az utóbbi évtizedekben azonban ezt az elméletet többen is megkérdőjelezték. Egyes orvostörténészek, elsősorban paleopatológusok már régóta úgy vélték, hogy e betegség, más, nem venereás formában már hosszabb ideje létezett kontinensünkön, s Kolumbusz korában, újabb mutációja jelenvén meg, csupán „aktivizálódott". Mások szerint a szifilisz az ókoriak „leprá"-jával azonosítható, megint mások szerint Afrikából került hozzánk, mégpedig nem is spanyol, hanem portugál hajósok révén. A fenti kötet elsősorban paleopatológiai szempontból igyekszik a szifilisz eredetének kérdését körüljárni. Bemutatja a treponéma okozta betegségek mai helyzetét világunkban, elkülöníti különféle alfajait, majd igyekszik megadni a módszereket is, amelyekkel a szifilisz nyomai egyéb betegségektől az emberi maradványokon pontosan