Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

ADATTAR — DOCUMENTS - Kótyuk Erzsébet: „A pestis oly iszonyúan pusztítván támadott" ... Adatok Kárpátalja egészségügyének történetéhez a kezdetektől a 18. századig

ház működött. Sok képzettség nélkül gyógyító, magát orvosnak nevező kuruzsló tevékenykedett. A vásári okulisták, kirurgusok szinte büntetlenül gyógyíthattak. Az egészségügyi biztos rendelkezéseinek ellenére az északkeleti megyékben a járvány egyre jobban terjedt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a vesztegzár alatt tartott falvak lakóinak ellátásáról a hatóságok nem tudtak gondoskodni, mert nem volt rá pénzük. így a lakosság gyakran a katonai kordonokat áttörve igyekezett a falvakon kívül élelmet szerezni. Szintén Máramaros vármegyéből jelentette az alispán, hogy azok a falusi emberek, akik a járvány elől menekülve a falvaktól távolabb, a saját kis földjükön építettek kunyhót, ugyancsak az éhhalállal küszködnek, s közülük eddig már ketten meghaltak (SOM adattár 268—71 :!.). A fenti esetek is mutatják, hogy az északkeleti vármegyékben a járvány mellett az éhínségjelentette a legnagyobb gondot. Enyhítésére a királynő, Károlyi egészségügyi biztosnak 2000 forintot utaltat ki, hogy abból lisztet vásároljanak a nélkülözőknek. Az éhségtől leginkább szenvedő Máramaros, Ugocsa, Bihar és Szatmár megyéknek búzából 2300, árpából 4000 köböl, valamint 2000 forint készpénz jutott. A Helytartótanács rendeletére a járvány idején Alsóvereckénél lezárták az országhatárt, de mivel a Tiszántúl vármegyéiben rohamosan terjedt a pestis, a tokaji révnél is szigorú óvintézkedéseket léptettek életbe. Károlyi arról is rendelkezett, hogy a járványban elhunytakat huszonnégy órán belül, frissen oltott mésszel leöntve, a szokásosnál mélyebb sírokba, a legnagyobb elővigyázatosság mellett temessék el, s az egyházi szertartásokat mellőzzék. Berényi egészségügyi biztos Ungnak 2000, Zemplénnek 6000 forint segélyt kért, hogy a területükön felállított vesztegzárakat megerősítse. E két megyét ugyanis a Felvidék kapujának tekintették, ezért itt igyekeztek megakadályozni a járvány továbbterjedését. Egyes tiszántúli megyék — Szabolcs, Bihar, illetve Bereg és Ung — helyzetét súlyosbította, hogy nem tudtak érvényt szerezni a Helytartótanács rendelkezéseinek, mert politikai vezetőik nem tartózkodtak az irányításuk alá tartozó vidéken. Pedig a járvány sújtotta vármegyék fő-, illetve alispánjait arra kötelezte a Helytartótanács, hogy — szorosan együttműködve a kirendelt helyi egészségügyi comissáriusokkal — hetenként küldjenek jelentést a vezetésük alatt álló közigazgatási területen uralkodó állapotokról. A járvány súlyosságát bizonyítja, hogy a királynő Károlyi egészségügyi biztos segítségére egy orvosdoktort és négy kirurgust rendelt Bécsből. Ezenkívül odavezényeltetett újabb három század katonát a vesztegzárak megerősítésére (SOM adattár, 268—71:12). Ugocsa vármegye alispánjának 1742. évi augusztusi jelentése szerint a megyében huszonhat falu volt fertőzött, s az előző hónapban 1779-en haltak meg pestisben. A továbbiakban arról is tájékoztatta felsőbb hatóságát, hogy a településeken kevés az írástudó ember, így postafordultával nem tudja küldeni a jelentéseket. Máramaros alispánjának 1742. augusztus 4-ei felirata szerint a vármegyében huszonhét község volt fertőzött, pestisben 1772en, egyéb betegségben 1443-an hunytak el, nyolcvanhat ember pedig éhen halt (SOM adattár, 268—71:14). Az augusztus 22-én kelt jelentés szerint ugyanitt a fertőzött helyek száma már negyvennyolcra növekedett, s az előző jelentés óta eltelt tizennyolc nap alatt 3453 ember halt meg pestisben. Az alispán kétségbeesetten írta, hogy a megye a végpusztulás óráit éli: a lakosság egy részét az éhhalál, másik részét a pestis viszi el. A Comissio Sanitatis kötelezte Károlyi egészségügyi biztost, hogy a királynő által kiutalt pénz szétosztásáról mielőbb számoljon be. A biztos jelentette, hogy a megígért 2000 forintot, amely Máramaros vármegye megsegítésére szolgálna, még nem kapta meg, így az elosztásáról sem tud számot adni. Közli továbbá, hogy a megye megsegítésére Bécsből kül-