Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Bunke Zsuzsanna: Kétszáz éve született Peter Wierzbicki

által behurcolt járvány áldozata lett (febra maligna, „bösartiger Nervenfieber", vagyis tífusz volt halálának oka). Néhány napos betegség után 1847. február 5-én hunyt el. Arckép nem ismeretes róla. Lényéről sokat elárul jellegzetes kézírása. Sokszáz herbáriumi lapon láthatók az élesen artikulált, parányi betűk, helyenként kacsokként tekeredő, kilendülő vonalakkal. Kínosan lelkiismeretes, igen érzékeny ember írása ez, akit nem mindig lehetett könnyű elviselni. A sadleri nekrológ azonban így szól róla: „... magához vonzó, tiszteletet és szeretetet ébresztő vala nyugodt kedélyessége" — higgyük el neki (Gombocz E., 1940, 61). 2. kép Eredeti méretű herbáriumi cédula, Wierzbicki autogr. Orobanche platystigma Rchb. = Orobanche Wierzbickii Schulz 1845, Orobanchaceae (szádorgó, élősködő növény). „In Wäldern bei Orawicza auf Cytisus elongatus (Waldstein et Kitaibel által 1804-ben leírt zanótfaj), 1844". A jobb felső sarokban piros tintával írt múzeumi jelzet: 1845-ben érkezett küldemény, az esztendőben a negyedik, annak a 75. lapja; Kováts Gyula muzeológus írása. A cédula felett Jávorka Sándor revíziója: O. gracilis Sm. f. psilantha Beck. Mindkét fotó: Keve András (MTM). Gyűjteményének terjedelméről az információk jelentősen eltérnek. A regensburgi Flora névtelen glosszaírója Wierzbicki halála után 30 000-re becsüli az ívek számát; úgy véli, hogy a Bánát teljes flóráján kívül valószínűleg teljes európai herbárium lehetett. Ezt a gyűjtő sokrétű külföldi kapcsolataira alapozhatja (Flora, 1847, 30. Jg. 7. März és 21. Mai). Ugyanezt a mennyiséget tételezi fel a Berlinben kiadott Bot. Zeitung „Todesfällen" rovatában valaki, sőt: Wierzbicki „hinterliess ... vielen Schätzen an Mineralien, Conchylien und Insekten" (ásványok, kagylók és rovarok sok kincsét hagyta hátra) (1847, 5, 359). Heuffel