Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Bunke Zsuzsanna: Kétszáz éve született Peter Wierzbicki

fogalmazza meg a hirdetést: Verkauf eines Herbars címmel a Flora számára. Az eredeti katalógusok szerint a fajok és változatok száma 15 000 volt, s ehhez néhány bánáti sorozat is tartozott, amelyek külön is megvásárolhatók: „400 bis 450 Sp. um 30 Fl. Conv. Münz. 250 bis 300 Sp. um 20 Fl. Conv. Münz." (A conventionalis moneta egyezményes ércpénz, védekezés az inflációval szemben.) Halmai szerint a herbárium a grazi Landesmuseum Joanneum tulajdonában csak körülbelül 4—5000 ívet tartalmaz (1969, 133—138). Siafleu and Cowan: Taxonomic literature című összefoglaló munkájában számadat nincs, de tizenegy olyan európai intézményt sorol fel, ahol Wierzbicki által gyűjtött növények vannak, például Oxford, Göttingen, Firenze (Vol. VIL, 1988, 267, ed. 2.). A múlt század nagy oroszországi magánherbáriumában, Eduard Lindemann gyűjteményében százharmincnyolc WierzbickiXöX kapott növény volt (1886, 61, 84). A budapesti MTM Növénytárában számos példány van, ebből keszthelyi növény nagyon kevés, az is a Herbarium Sadlerianumon belül található, Sadler kézírásával. Bánáti gyűjtések nagy mennyiségben kizárólag autogr. cédulákkal érkeztek. Wierzbicki két pesti intézmény: a múzeum és az egyetem számára küldött anyagot; Sadler József mindkettőben vezető szerepet töltött be, ezen felül WierzbickiX valami tiszteletteljes barátság is kötötte hozzá. Valószínűleg személyes ismeretsége volt Dorner Józsefiéi is (1808— 1873), aki gyógyszerészi képesítéssel minisztériumi tisztviselőként és pedagógusként működött, s a magyar flóra kiadásának lelkes híveként HeuffelX is erre ösztökélte: „komolyan megragadni a munkát, amíg a nap még a miénk" — írta 1836-ban kelt hosszú levelében (Kanitz, 1865, 197—202, „nur müssen wir ernstlich an die Arbeit gehen, so lange der Tag noch unser ist"). 1835-ben Dorner a Bánátban is járt. Arról, hogy WierzbickiX. is bevonhatnák a munkába, nem szól az idézett levélben. Nem tudjuk, hány példányban írta duplumcéduláit egy-egy ritka faj vagy általa leírt taxon esetében! Aláírásával látott el minden egyes cédulát; a felelősségvállalás, a hitelesítés e módját kevesen vették ilyen szigorúan, következetesen (a 18. századi anyagában H. J. N. Crantz, a 19. században Haynald Lajos a növénytári gyűjteményekben). Wierzbicki annak idején a közeli Karánsebes (Caransebes) város két növénygyűjtőjével volt kapcsolatban: Kiszler és Thoma nevű személyekkel. Pl. Echium vulgare L. var. Wirzbickii (leg.?) Wrzbki. Im Park zu Caransebes Jun> 843 Kiszler" (terjőke kígyószisz var.). „Trinia glauca Rchb. Auf Grasplätzen bei Basias, 21. May 1844. Aus dem Herbario des Herrn Wierzbicki als Pimpinella dioica erhalten." (Szürke nyúlkapor). Jelenleg is folyik az egykori egyetemi herbárium beosztása a budapesti Növénytár gyűjteményeibe. Lassan kirajzolódik Wierzbicki teljes gyűjtőterülete. Krassó-Szörény megyén kívül Temes megye déli részére, a Delibláti homokpusztára is átrándult; alkalma volt 50 kilométernél nagyobb távolságokra is eljutnia. Úgy látszik, bírta a hegymászást is, a Cserna folyó völgyéig több hegyvonulaton kelt át. Legkésőbbi gyűjtése/küldeménye is innen való: ^Campanula carnica Schiede vom Berge Domuglett bei den Herkulesbädern. 25. Juni, Banat, 1846." (Karni ? harangvirág).