Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Bunke Zsuzsanna: Kétszáz éve született Peter Wierzbicki

Hét évvel Rochel e második és utolsó bánáti útja után a Flora folyóiratban az Original-Abhandlungen gyűjtőcímmel közölt Wierzbicki-cikk lábjegyzete részletesen leírja, hogy a távozó jó barát 1840 tavaszán négy kéziratot küldött neki: „Herr Anton Rochel, mein unvergässlich hochgeschätzter Freund, hatte die Güte gehabt, vor seiner Abreise nach St. Petersburg im Frühlinge 1840 mir nachstehende vier Manuscripte als ein freundschaftliches Andenken zu überschicken" (Flora, 1842, 25, 268—270). Rochel fökertészi állásából 1840-ben nyugalomba vonult, s fiához igyekezett Szentpétervárra, aki ott kereskedelmi kertész volt. Néhány hónapi ott-tartózkodás után azonban visszatér a monarchiába, Grazban telepedik le, ahol nem sokkal fiatal barátja elhunyta után, 1847. május 12-én ő is meghal. A fentemlített kéziratok a következők: 1. Enumeratio plantarum banaticarum ab anno 1815—1838; a fajtanevek mellett hat rubrika, hat irodalmi mű egybevetése; tíz oktávoldalon kivonat Kitaibel kézirataiból; 1831-ig bezárólag az Egyetemi Könyvtár botanikai tárgyú könyvei alfabetikus sorban. 2. Európai fák és cserjék a Willdenow által gondozott Species plantarum fajai közül. 3. Waldstein et Kitaibel I—

III., szóról szóra lemásolva, a képtáblák alfabetikus osrban; Schlütes Oest. F/.-ből a Kit. és Schult.-fkjok (1814), Species novae et rariores Hungaricae (Ex Manuscriptis D. P. Kitaibel) ineditae. Anno 1815. 4. Európai Carex-fayok nomenklatura. Olyan együttműködést, „együttszereplést", amilyet Kitaibel vállalt Waldstein mecénási személyével, sem Rochel, sem Heuffel, sem Wierzbicki nem vállalt. Munkásságuk integritását megőrizték, bár közös gyűjtő- és kutatási területük volt. Wierzbicki hivatásbeli tevékenysége nem lehetett könnyű. Mint bányaüzemi chirurgus — úgy látszik — megnyerte elöljáróinak bizalmát, mert felügyelője lett a környező bányakerületek sebészeinek is: Dognácska, Szászka és Moldova tartozott hozzá, mint „Königlicher erster Wundarzt"-hoz (Halmai, 1969, 136). Ez újabb gondot és felelősséget jelentett. Halmai szerint „a város első polgárai közé tartozott, s példát mutatott a közadakozás terén is". A számára teljesen idegen környezetben gyökeretvert, s a gyógyszertárak és a főiskolai előadótermek után megszokta a bányaterület műtőinek világát. Mintha csak saját szűkebb hazájában tevékenykedne, úgy vizsgálja a bánáti flórát, úgy levelezik a regensburgi botanikusokkal. Ami még jobban köti a Bánáthoz, Oravicához, az a körükmény, hogy itt alapított családot. Halála tragikus hirtelenséggel következett be. Chirurgusi tisztéhez tartozott annak idején a járványos betegségek számon tartása is. Három évvel az említett vasútépítés megkezdése után az olasz vendégmunkások 1. kép Erythronium dens-canis L. Liliaceae (a kakasmandikó ma védett növény), Wierzbicki P. gyűjtése és küldeménye az egyetem orvosi karának herbáriuma részére. Autogr. cédula: „Bánat, Oravicza" gyűjtőhellyel, valószínűleg az 1830-as évekből. Az ív mérete 31,5 x 47,5 cm.