Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Bunke Zsuzsanna: Kétszáz éve született Peter Wierzbicki
Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy Lumnitzer István: Flora posoniensis müve (1791) példaképe lehetett. A szerző orvos is volt; a napóleoni háború idején hivatásában helytállt a halálig. Ösztönösen vagy tudatosan, Wierzbicki is ezt a mentalitást alakítja ki magában. Egyelőre azonban patikusi állása mellett mosoni flórát állít össze (NB: Lumnitzer flóramüve a Pozsony környéki növények mellett tizenöt Fertő-tavi és „Insula-Schütt" eredetű, tehát csallóközi adatot is tartalmaz). Wierzbicki a lápvidék sajátos jellegének tudatában is szorgalmasan gyűjti a növényeket és földrajzi adatokat, s térképet is készít {Gombocz E., 1936, 421—422). Más botanikusokkal szemben nagy előnye, hogy az előfordult fajokat szakszerűen ábrázolni tudja. Sőt: „con amore" fest (uo. 419). A szakirodalomban ma csak a keszthelyi növényekről készült „30 gyönyörű növényképről" olvashatunk, de tanú egy korai glosszaíró, hogy ennek előzményei is voltak. 1821-ben a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban az Előlépések és megtiszteltetések fejezetben olvasható: „ ... a ' Keszthelyi Georgiconban, az ezt fentartó Nagy Méltóságú Gróf, Wierzbicki Péter Urat (Lengyelfi, Chemiae Magister) méltóztatta a Physicában Supplens Professornak ki nevezni, melly hivatalát, e ' most folyó oskolai esztendő kezdetétől fogva örömmel viseli. Ezen Tudósnak elkészült ily tzimü munkája: Flora Comitatus Mosoniensis, hanem a' nyomtatásra kívántató költségek nem léte miatt, még nem jöhetett-ki, pedig a' könyv a' füvészségben gyönyörködök előtt, mind pedig azért, hogy sok új plántát tesz esmeretessé, mind pedig hogy' átaljában a' plántákat díszesen festi, nem kis figyelmet érdemel" (anonymus 1821, 3: 115). Itt két momentumra érdemes felfigyelni. Az egyik: Wierzbicki lengyel származása átment a köztudatba, ezzel szemben családjának nemesi voltáról — úgy látszik — ő maga nem tett említést, így környezetében senki sem tudott erről a tényről. „Egy lengyel", „ein Pohle", írja Liebbald Gyula 1819. szeptember 18-án kelt, Rumy Györgyhöz írott levelében, közli Gombocz E. (1936, 418). A másik, nem csekély jelentőségű körülmény, hogy a flóramű alapján a 27 éves fiatalembert már „tudós"-nak tekintették. Szomorú tény, hogy a Flora mosoniensist, ezt az önálló megyei flóraművet nem sikerül kiadnia. Későbbi cikkei ehhez képest kisebb lélegzetű munkák, s azok is Magyarországtól távol, a regensburgi Flora folyóiratban látnak napvilágot. Bár Gombocz E. szerint Franz Joseph Jacquin „figyelmét már ekkor sikerült magára vonnia" (1940, 60), s „Patrono meo gratiosissimo" ajánlással megjelenik kéziratával az egyetem botanikai tanszékén, Jacquin professzor azonban hagyja a szerzőt továbbsodródni, jóllehet „Mit Dank angenommen" szöveget ír a manuscriptumra. Több mint százhetven év múlt el azóta, hogy elkészült a Moson-megyei fióramü. Ha volt is közben utalás a kézirat adataira, egyre inkább itt az ideje a területre vonatkozó hivatkozásoknak. Itt merül fel a kérdés: hová lettek a fióramü alapját képező mosoni növények? A grazi Joanneumban vannak? A budapesti Növény túr gyűjteményi anyagában e cikk szerzője hosszú éveken át figyelemmel kísérte Wierzbicki gyűjtéseit, de csak egyetlen lap fordult elő „Mosonio" eredettel, az is évszám nélkül, éspedig Sadler kézírásával: Echium pannonicum Wierzb. A mellette levő cédulákon Jávorka Sándor: Magyar Flórájában található, idevonatkozó taxon (1925, 855) Echium vulgare L. forma Wierzbickii Haberle. Itt merül fel az a kérdés is: hová lettek a Tudományos Gyűjtemény cikkében jelzett „díszesen festett — mosoni — plánták"? Ugyanebből az időszakból származik, ezért tárgyválasztásában meglepő Wierzbickinek egy kémiai tárgyú dolgozata, amely a prágai Hesperus folyóiratban jelenik meg.: Abhandlung über das mineralische Chamaeleon und mehrere mit der Mangansäure bewerkstelligte Verbindungen címmel. Sadler szerint Wierzbicki volt a „cselenysavas barytföld és hamany (kali) felfedezője" (Gombocz E., 1940, 59—61). Ha e kísérletezéseknek nem is lett folytatása, bizonyítékai a fiatalember sokoldalúságának, a nagy lehetőségeknek, amelyek benne rejtőztek. Halmai J. keresett, de nem talált bizonyítékokat Wierzbicki kémiai „felfödözéseiről" (1969, 133).
