Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Katalin: Cenzúrai reformok a felvilágosodás szellemében

A van Swieten cenzori véleményeit tartalmazó kézirat A kézirat a Supplementum Librorum Prohibitorum címet viseli, 158 oldal terjedelmű és több mint 3000 könyv bírálatát tartalmazza, 595 munka mellett található a szigorú „damnatur" minősítés. A kézirat megfejtése igen komoly feladat volt, mivel több nyelven írta van Swieten az elemzéseket, megjegyzéseket. A szöveg részben latin, részben nem egészen kifogástalan német, sok helyen holland nyelvű, ehhez járul még az a nehézség, hogy rendkívül sok a speciális gyorsírással papírra vetett szöveg. A gyorsírás megfejtése a Leersum-fivérek szorgalmát dicséri, akik ezt a munkát 1900 körül végezték el.

9 Fontos még tudnunk, hogy a jegyzékben szereplő valamennyi mű külföldön került kiadásra, tehát az osztrák birodalom területén belüli terjesztésre vonatkozó utasításokat kellett a cenzornak megállapítani, vagyis egyértelműen utólagos cenzúrával állunk szemben. Az utólagos cenzúra esetében többféle megoldást alkalmaztak a betiltásra: a leginkább károsnak tartott munkákat nem csupán egyszerűen kivonták a forgalomból, hanem a bizottság tagjainak ellenőrzése mellett tűzre vetették azokat. Volt olyan könyv, aminek csupán a hazai utánnyomását tiltották meg. Bizonyos esetekben azt a furcsa megoldást választották, hogy csak néhány, megfelelően képzett és „megbízható" ember olvashatja el a hatóságok által zárt helyen őrzött és elismervény ellenében átvett könyvet. Az előzőekben ismertetett cenzori munka alapján mondhatta egyik elfogult életrajzírója van Swietenről, hogy több ezerre tehető azoknak az értékes és ritka alkimista könyveknek a száma, amelyek van Swieten kíméletlen felvilágosult szellemének áldozatul estek. Raymundus Lullus, Albertus Magnus, Paracelsus, Jacob Böhme nevét említette, mint akiknek müvei a szellemi autodafé során semmisültek meg.

10 Kétségtelen tény, hogy van Swieten nem szimpatizált az okkult tudományokkal: az asztrológiával, mágiával, alkímiával stb. Ez a szemlélete indította arra is, hogy különös figyelmet szenteljen a kalendáriumoknak, elsősorban a kalendáriumok asztrológiára alapozott prognosztikonjának, az érvágó tábláknak stb., amelyekről a későbbiek során még bővebben szólni fogunk. Van Swieten volt az, aki Mária Teréziát a kalendáriumok kiadásával és terjesztésével kapcsolatos szigorító rendelkezés meghozatalára ösztönözte.

11- 12 Munkásságának ez a része tehát szinte kultúr-missziónak számított, mivel a köznépet a téves eszméket, babonás ismereteket terjesztő kiadványoktól kívánta megóvni. A továbbiakban ebben a cenzúrai könyvjegyzékben tallózva emelünk ki orvosi- és egyéb, természettudománnyal kapcsolatos tartalmú könyveket, van Swieten bírálatának jellemző részleteit.

13 Van Leersum, E. C.—Van Leersum, M. P.: Gerard van Swieten als Stenograph. Archiv fúr Stenographie, 1901, 53, 1, 13—38. Müller, Willibald: Gerard van Swieten. Wien, 1883. Schermann Egyed: Adalékok az állami könyvcenzúra történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig. Bp., Stephaneum, 1928, 35. (A Szent István Akadémia Hittudomány-bölcseleti Osztályának felolvasásai. 2. köt. 2. sz.) Repr. kiad. Bp., Hatágú Síp Alapítvány, 1994. Fournier, August: Gerhard van Swieten als Censor. Wien, 1887. (Sitzungsberichte der Kaiserl. Akademie der Wissenschaften in Wien. Philos-hist. Classe. Bd. 84.) Van Leersum, E. C: Gerhard van Swieten en qualité de censeur. Janus. 1906, 11, 381—389, 446—469, 501— 522, 588—606.