Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Magyar László András: Agrippa szatírája az orvosokról
be tudja bizonyítani, hogy szakmája a társadalom szempontjából a leghasznosabb. A fiúk szónoklataikban részint a saját hivatásukat dicsérik, részint pedig a többiekét csepülik. A szónok „szövegében" — ez, minthogy a declamatiot orátor írta, jóval terjedelmesebb és meggyőzőbb, mint a másik két beszéd — számos sértés előfordul azok közül, amelyekkel később Agrippa illeti orvoskollégáit, mégpedig gyakran egyenesen szó szerint az Agrippaszatíra mondataival megegyező formában. Arra a kézenfekvő kérdésre: miként olvashatta Agrippa ezt a szöveget, nem nehéz választ adni. Beroaldonak ugyanis ez a rendkívül elterjedt munkája csak 1500-ig (!), négy kiadást ért meg Bolognában és Párizsban 5 és az is köztudomású, hogy a beroaldizmusnak — mert ilyen is létezett akkoriban — éppen német nyelvterületen volt legerősebb a hatása. 6 A művet — s ez Beroaldo előszavából kiderül — szerzője egy C/cero-szónoklathoz fűzött kommentár, vagy egy, a szónoklat kapcsán tartott előadás bevezetőjének szánta, vagyis oktatási célból írta. Könnyen elképzelhető tehát az is, hogy Agrippa rhétorikai tanulmányai során ismerkedett meg a szöveggel, esetleg memorizálnia is kellett valaha Beroaldo munkáját, mely ezért bukkanhatott elő emlékezetéből a szatíra írásának idején. Beroaldo alig pár oldalnyi opusculuma 7 több vonatkozásban is pontosan egyezik Agrippáéval, a szerkezeti azonosság pedig egy rövid tartalmi vázlatból is kitűnik. A controversia szónoka ugyanis, a filozófus testvér megsemmisítése után a következőket mondja az orvostudományról: 1. A medicina éppoly „varia, inconstans et interpollis" mint a filozófia, sőt gyakran még veszélyes is. 2. Ugyanakkora, ha nem nagyobb, az orvosok közt is a nézetkülönbség mint a filozófusok között. 3. Az orvosok nevetséges nézetkülönbségeinek ismertetése. (Gyakran még a felsorolt auktorok neve is egyezik az Agrippa-szövegben!) 4. Elméleti ellentétek — szekták: racionális, empirikus, methodikus iskola bemutatása. 5. Az orvosok gyilkosok (Hadrianus-anekdota). 6. Az orvosok újdondászok, állhatatlanok, büntetlenül ölhetnek: törvényre lenne szükség ellenük. 7. Aki nem megy orvoshoz, tovább él (azonos idézetek). Hivatkozás a régi, „természetesen" élő népekre s azok egészségi állapotára. 8. A félreértett receptek és a veszélyes kísérletezés felhánytorgatása. Hivatkozás Cato kitiltó törvényére. A Beroaldo- és az Agrippa-szöveget egymás mellé helyezve tehát könnyen belátható, hogy az utóbbi csak kifejtette, részletezte az előbbi gondolatait, sok újat nem tett hozzá. Vagyis a korban egyáltalán nem szokatlan (és nem is elítélendő!) parafrázissal állunk szemben. Joggal állíthatjuk hát: Agrippa szatírájának nem csak mintaképe volt a Beroaldoszöveg, hanem szinte a vázlata is. 5 Gesamtkatalog der Wiegendrucke. Band IV. Hiersemann-Kraus, Stuttgart —New York, 1968. 4126—4129. Agrippa a „De vanitate" egy részét feltehetőleg éppen Franciaországban írta. 6 Lexikon des Mittelalters. Bd. I., München —Zürich, Artemis, 1977—1980. 2014. 7 Az elemzéshez a következő kiadás szövegét használtam: Philippi Beroaldi opusculum eruditum quo continentur Declamatio philosophi, medici, oratoris de excellentia disceptantium et libelius de optimo statu et principe. Bononiae, Benedictus Hectoris, 1497.
