Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

Emlékezés — Memorial

Antall Józsefnek e kötetben egy hányatott sorsú, eddig nem publikált Görgey-tanulmánya jelenik meg első nyomtatásban. A cikk „kálváriája" jól példázza azt, hogy a kommunista diktatúra éveiben a 19. század történelem kutatóinak szemlélete is gyakran áldozatul esett a marxista ideológia irányvonalának. Az 1968-ban írott tanulmány objektivitása a korszakban egyedülálló, akkor is, ha napjainkban egy reális Görgey-portrét olvashatunk (Kosáry Domokos jóvoltából). Az egykori tanítvány, aki még tanára életében váratlanul, hasonlóan tragikus hirtelenséggel távozott körünkből, Szentgyörgyi István, a közelálló később is jóbarát, folytatja a sort: a kémikus Görgey méltatásával. A fénykép-sorozat főként a tetterős, életvidám Antall Józsefet idézi elénk, akit mi ismertünk 20 éven át s aki így él emlékezetünkben. Ezt a képét szeretnénk megőrizni az utókor számára is az 5. évfordulón, a Semmelweis Múzeum bejáratánál elhelyezésre kerülő emléktábla dombormüvén, Csorna Gergely szobrász alkotásában. A közvetlen munkatársakon kívül a közgyűjteményi korszakban baráttá lett pályatársak emlékeznek tanulmányaikkal. Nehéz eldönteni: ki volt a barát? Sokan szerették, de igazi bizalmas barátja alig-alig akadt. E sorok írójának erről gyakran vallott... A visszaemlékezések zömmel ezért közismertek, nem tartalmaznak újdonságokat. És az igazi ismerők egyelőre hallgatnak. E kötet szerzőihez Antall József részben közel állt barátként és munkatársként. A felelős szerkesztő gondosan ügyelt arra, hogy az általa értékelt szerzők írásai jelenjenek itt meg. Ezért a szerzők véleményét — függetlenítve saját fenntartásaitól — változatlan formában, az írástudók felelősségével közli. A közülünk végleg eltávozottak iránti kegyeletből a személyes nekrológokat túlzásaikkal közöljük. Ahol szükséges a főszerkesztői kiegészítés, magyarázat, indoklásait jelezzük. A stúdiumok sorrendjét egyrészt az egyetemesség elve, másrészt az időrend alapján vettük figyelembe. Erasmus „Medicina dicséretének" fordítására egykor Antall József kérte fel öreg barátját, a kényszerből német állampolgárrá lett Vida Istvánt (1915—1996). Ezt az elmulasztott tervet váltja valóra a tehetséges szerkesztő-munkatárs fordítása. Szerettük volna, ha néhány orvos orvostörténész kolléga is megszólal, nem rajtunk múlott, ha nem készültek el tanulmányaik. A beköszöntő Györgyey Ferenc, az egykori recski rab, később orvostörténész New Havenben, a fakszimile könyvgyűjtemény adományozó szerénységével, önmaga háttérbe állításával méltó arra, hogy elsőként emlékezzen. Emlékkönyvünkkel egyidejűleg lassan elkészül az emléktábla a múzeum bejárata mellé, melyet rá emlékezve 1998. december 12-én avathatunk fel, egy napon a Nemzeti Pantheonba kerülő síremlékkel. 1998. augusztus Vida Mária főszerkesztő