Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Erasmus Roterodamus: Encomium medicinae — Az orvostudomány dicsérete (ford.: Magyar László András)
felölelő nyelvtudása? Mithridatész ugyanis — mint Plinius írja — orvosi tanulmányokat, gyógyszerészeti munkákat és recepteket is hagyott hátra titkos iratai között: egy kiváló terjékfajta még ma is az ő nevét viseli. Mostanság általában a kockázás, a vadászat és a viccmesélés számít királyi időtöltésnek. A római nép egykori vezetői azonban mindig is azt tekintették a legfontosabbnak, hogy újfajta gyógynövényeket importáljanak messzi országokból s ekképpen gyarapítsák az orvostudományt, de bizony a római népnek magának, az akkori világ urának sem volt ennél kedvesebb foglalatossága. Meg hát Krisztus, valamennyi tudomány atyja és fejedelme sem jogásznak, rhétornak, filozófusnak vallotta magát, hanem orvosnak, hiszen egyhelyütt önmagáról szólva tagadja, hogy azoknak lenne orvosra szükségük, akik jól vannak, másutt meg szamaritánusként olajat és bort önt a sebre, és földdel kevert köpetet ken a vak ember szemére. Vagy nem tudjuk-e, hogy Krisztus, mikor még ismeretlen volt e világ előtt, nem arannyal, hatalommal, hanem betegségek gyógyításával nyerte meg lassacskán az emberek szívét és lelkét. Amit pedig O, Istenként, puszta akaratával vitt végbe, azt az orvos, a maga képessége szerint, a gyógymódjával próbálja utánozni. De az orvos sincs teljesen híján az isteni erőnek, hiszen a gyógyítás hatalma Istentől származik. Krisztus sem látta el fontosabb útravalóval az apostolokat, mint avval a tanáccsal, hogy vendéglátóikat legelőbb e gyógyerő segítségével kötelezzék le, vagyis — mondja ő — gyógyítsák meg bajaikat és kenjék meg őket olajjal. Mikor Szent Pál egy kevés bor fogyasztását javallja az ő Timotheusának, hogy gyöngélkedő gyomrát rendbe hozza, vajon nem folyamodik-e nyíltan az orvostudományhoz? S ugyan miért csodálkoznánk az apostol esetén, hiszen a titokzatos dolgok kutatói szerint még Rafael 1,1 angyal is azért kapta nevét, mert kigyógyította vakságából Tóbiást? O, mily mennyei és valóban szent tudomány ez, ha isteni lények is tőle nyerhetik nevüket! A halandók mindegyike más és más mesterséget tanul, az orvosi azonban az egyetlen, amelyet mindenkinek meg kell ismernie, mely mindenki számára szükséges. Ám mennyire ferde az emberi ítélet! Mindenki tudni akarja, melyik pénz valódi, melyik hamis, nehogy apró-cseprő ügyekben rászedhessék, de avval senki nem törődik, hogyan óvható meg a Legértékesebb. Ha pénzről van szó, senki nem hisz a más szemének, élet és egészség kérdésében viszont — ahogy mondani szokták — vakon követi mások ítéletét. Pedig, bár a teljes tudományt tökéletesen csak kevesek ismerhetik — mégpedig azok, akik egész életüket egyedül az orvoslás tanulmányozásának szentelték —, e részével, nevezetesen az egészség megóvására vonatkozó résszel, illendő lenne mindannyiunknak tisztában lennünk. Az is igaz viszont, hogy a bajok egy része nem a tudományból magából, hanem egyes aljas orvosok tudatlanságából vagy nagyravágyásából eredeztethető. A barátság neve mindig is, még a vad és barbár népek körében is szent és tisztelt volt. A legjobb barátnak pedig azt tartották, aki jóban rosszban egyaránt hü maradt társához, hiszen úgy rajzanak a barátok, míg jól mennek a dolgok, mint nyáron a fecskék, ha meg rosszul mennek, ugyanúgy is röppennek tova mint ők, ha beköszönt a tél. Mennyivel derekabb barát hát az orvos, aki — mint a szeleukisz-madarak, akikről azt tartották, hogy a Casiushegyiek soha máskor nem láthatták őket, csak akkor, ha a segítségükre volt szükségük a termést pusztító sáskák ellenében 32 — aki tehát, ha minden jól és vidáman folyik, soha meg 31 Rafael — A név „röíó-Él" azt jelenti „Isten gyógyítója". 32 szeleukisz-madarak. Plinius (Nat. Hist. X. 27.) szerint az egyiptomi tengerparton található Casius-hegységben élő csodálatos madarak.
