Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Károly: Adatok Közép- és Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18—19. században

szakembereket. Valójában ezen okok miatt is engedélyezte — a jogi kar kivételével — a tartui (dorpati) egyetem továbbműködését. Az egyetem orvosi karáról kikerült német orvosokat mindenütt megtaláljuk: az Orosz Orvosi Kancellárián, majd az Orvosi Kollégiumban, az orvosképzést is biztosító katonai kórházakban, a Katonaorvosi Akadémián, a hadsereg és a polgári egészségügy vezető tisztségeiben. A kelet-európai orvosképzés másik fontos szakasza a 19. század elejére tehető, amikor a cári közigazgatásban is jelentős változások történtek: 1803-ban az addigi kollégiumi rendszert az európai formákat követő minisztériumok váltották fel. A felsőoktatás szervezése az Oktatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott, amely a birodalom érdekeinek és igényeinek megfelelő szemléletű és számú egyetemet alapított. Az egyetemek feladata nemcsak az európai ismeretek átadása lett, hanem az orosz érdekek képviselete a tudomány, a képzés és a szakember-kiválasztás területén is.

13 Valójában a Birodalomhoz csatolt területeken az orosz nyelven oktató egyetem vált a russzifíkálási törekvések legfőbb eszközévé. Viszont a más nemzetek és népek sorából kikerült értelmiség képzőhelye is lett: az orosz nyelven tanuló nem orosz értelmiség az egyetem falai között vagy azon kívül szervezkedett, az egyetemi városok az oroszellenes mozgalmak legfőbb helyeivé váltak. A 19. század legelején a cári birodalom 1804-ben Kazanyban, 1805-ben Harkovban, 1818-ban Varsóban, 1819-ben Szentpétervárott nyitott újabb egyetemet, természetesen orvosi karral. Ebben az évben reformokat hajtottak végre a dorpati egyetemen, továbbá engedélyezték a lengyel állam felosztása után orosz fennhatóság alá került vilnói egyetem működését. A lengyel felvilágosodás időszakában megújult, a még Báthory István lengyel király által alapított (1570) vilnói egyetem a felvilágosult abszolutizmus egyetemi reformjai szempontjából érdekes közbülső területet jelent.

14 A 18. század második felében Lengyelország kritikus időszakot élt át. Az ország politikai megosztottsága, a környező hatalmak — Ausztria, Poroszország és Oroszország — terjeszkedő politikája végül Lengyelország első felosztásához vezetett 1772-ben. A tényen változtatni nem lehetett, a lengyel állam csak a helyzet enyhítésén gondolkodhatott. Az orosz cárnő kegyeit élvező Poniatowski Szaniszló lengyel király valóban páratlan reformokat hajtott végre, a királyi hatalom megerősítésének az eszköze a királyi tanács, illetve annak az egyes minisztériumok szerepét betöltő öt osztálya lett. Az égető gazdasági, közigazgatási, jogrendszeri kérdések, a társadalmi és politikai átalakulás problémáival a királyi tanács és a kormány szerepét betöltő osztályok foglalkoztak, de mellettük állt a Köznevelési Bizottság (1773), amely a királyi tanácsnak volt alárendelve, és Európa talán első felvilágosult szellemű művelődési minisztériumának szerepét töltötte be.

15 A köznevelés megújítása a gazdasági és társadalmi fejlődéshez hasonló feltételek között valósult meg. „A nemzeti nevelés elvét" hirdette meg egységes nevelési elvekkel és programokkal. Különösen az anyanyelvi oktatást, a matematika és a természettudományok tanítását szorgalmazták. Első lépésben az alapoktatás (falusi és városi elemi iskolák) intézményeit reformálták meg, állami pénzekből növelték számukat', ösztönözték az egyházi iskolák létesítését. Tankönyveiket a Köznevelési Bizottság dolgoztatta ki, vizsgálta felül. így a 13 Arons, K.: i. m. 14 Szumowski, W.: i. m. 15 Kapronczay K: A lengyel felvilágosodás és a krakkói egyetem orvosi karának reformja. Comm. Hist. Artis Med. 1972, (64—65), 103—113.; Kapronczay K.: Magyar-lengyel orvosi kapcsolatok. Bp. 1993.