Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Károly: Adatok Közép- és Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18—19. században
felvilágosodás eszméit már az alapfokú iskolákban is elhintették. Igaz nem vezették be az általános tankötelezettséget, de minél több gyerek iskoláztatására ösztönöztek. Hasonló jelentőségű intézkedéseket hoztak a középszintnek megfelelő intézmények vonatkozásában, de a legnagyobb jelentőségűnek a krakkói és a vilnói egyetem reformja tekinthető. Krakkó erre az időre szinte elnéptelenedett, elavult középkori tananyag és módszer jellemezte a nagymúltú intézményt. A karokon kidolgozott reformok mellett nemcsak a megfelelő szakembereket kellett megkeresni, hanem az elszegényedett egyetem anyagi helyzetét is rendezni kellett. 1776. október 20-án a lengyel király a feloszlatott jezsuita rend birtokait és jövedelmét a krakkói egyetemnek adományozta, illetve a Köznevelési Bizottság kezelésébe adta, hogy ebből végrehajtsa a nevelésügy reformjait. 16 A krakkói egyetemre vonatkozó reformokat Hugo Kollataj (1760—1812) és Stanislaw Staszic (1755—1820), a Köznevelési Bizottság tagjai, a lengyel felvilágosodás két kiemelkedő egyénisége fogta össze. Az egyetem teljes reformját rendkívül siettette, hogy 1773-ban összesen 15 hallgató iratkozott be. A legelhanyagoltabb az orvosi kar volt, amely már évek óta csak egy-egy hallgatóval rendelkezett. Kollataj az orvosi karra vonatkozó tervek elkészítésével Andrzej Badurskit (1740—1789), a német egyetemeken végzett, 1768—1773 között Bécsben, van Swieten mellett működött krakkói orvost bízta meg. Bécsben alkalma volt közelebbről megismerkednie a Monarchia egyetemi, közelebbről orvoskari reformjaival, így az 1776-ban Kollatajnak átnyújtott Propositio instituendi Collegii Medici címet viselt előterjesztés valójában a van Swieten által képviselt elveknek a lengyel valóságba történő átültetését jelenti. 17 Az elméleti és a gyakorlati tárgyak sorának kijelölése mellett megszervezték azok tanszékeit, felállították a kar alárendeltségében működő hatvan ágyas gyakorló kórházat (klinikát) is. Az orvosi karon a képzés két szinten folyt, a hatéves orvosi-, és a hároméves sebészképzés mellett külön tanfolyamot állítottak fel a bábáknak és megszervezték a természettudományi karral közösen a gyógyszerészek hároméves oktatását. A kar alapszabályzatát 1780. szeptember 28án nyújtották át az egyetemnek, amelynek értelmében öt tanszék létesült, valamint három olyan, amely a természettudományi karral közös lett. Az oktatás nyelve, néhány tárgy — például az anatómia, az orvosi gyakorlat és a gyógyszertan — kivételével lengyel lett, de a sebészképzés csak az anyanyelven folyt. Ez a következő évtizedekben vált nagyjelentőségűvé, amikor— 1776 után Lengyelország harmadik felosztását követő években — Krakkó városállama jelentette a lengyel nemzeti szellem ápolásának legfőbb helyét. A krakkói egyetem reformjaival egy időben tervek készültek egy második egyetem felállítására, végül az 1579-ben alapított vilnói egyetemet szervezték át. 18 Lengyelország 1772-ben bekövetkezett első felosztása után a lengyel koronához tartozó Litvánia jelentős része Oroszországhoz került, de az ősi litván főváros még Lengyelország része maradt. Itt Báthory István négykaros egyetem alapjait vetette meg, bár az orvosi kar megnyitására nem került sor. A vilnói egyetemen végrehajtott reformok azonosak voltak a Krakkóban alkalmazottakkal, és megnyitották az orvosi kart is lengyel és német tanárokkal. A képzés 1783ban indult el, és éppen beértek az első évek erőfeszítései, amikor a lengyel állam harmadik (1796), végleges felosztása után a város tartósan Oroszországhoz került. Igaz, a Kosciusko16 Szumowski, W.: Krakowska szkola lekarska po reformach Kollataja. Krakow, 1929. 17 uo. 18 Deyna: i. m.
