Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Katalin: Cenzúrai reformok a felvilágosodás szellemében

Legkorábban Hollandiában mondták ki a polgári sajtószabadságot (17. sz.), ez eredményezte a holland könyvkultúra korai felvirágzását. Eredményeként számos külföldi nyomdász és könyvkereskedő telepedett itt le és igen sok olyan könyvet nyomtattak ki a holland nyomdákban, amelyek kiadására Európa más országaiban nem nyílt lehetőség a cenzúra tiltásai miatt. A könyvkiadás-könyvnyomtatás-könyvkereskedelem elfogadott, jól jövedelmező foglalkozási ág lett, a polgári társadalom elismert rétegét alkották művelői. A könyv nem csupán a tehetősebbek, de a polgári és paraszti lakosság mindennapjainak is természetes alkotóeleme volt, a kultúra és a tudomány a virágzó kereskedelem és a világban való eredményesebb boldogulás alapjának számított.

1

'

2 A műveltség színvonala a Habsburg Birodalomban Ausztriában és a Habsburgok fennhatósága alá tartozó többi közép-európai államban a műveltség színvonala sokkal alacsonyabb volt. Az egyetem a régi skolasztikus formalitások mellett működött. Ehhez járult még a szintén középkori szellemiséget árasztó cenzúrai törvény, amelynek végrehajtása javarészt az egyetem kötelékein belül történt. Bécsben csakúgy, mint a Habsburgok alá tartozó valamennyi egyetemen a legbuzgóbb cenzorok a jezsuiták voltak, akik az uralkodó megbízásából végezték feladatukat. Kétségtelen, hogy az egyetemi cenzúra egyházi jelleggel is bírt, a jezsuiták könyvvizsgálata az Egyház jelenlétét biztosította. Később ez az egyházi karakter gyengülni látszott. Oka egyrészt abban keresendő, hogy az egyházmegyén belüli ellenőrzésbe bevontak kellőképpen iskolázott világi személyeket, még a filozófiai munkák felülvizsgálatába is. Másrészt az egyetemi cenzúrabizottságban is megjelentek a világi fakultások képviseletében —jog és orvostudomány — a megfelelő szakterület képzett tudorai.

3 A jogi fakultás bizonyos visszafogottsággal kezelte a cenzúrát. Talán kényelemből, talán közömbösségből eleve kinyilvánították, hogy nem igazán szívesen vesznek részt ebben a munkában. Ezenkívül a könyvek szakszerű bírálata olyan tudományos követelmények elé állította a fakultás tagjait, amihez még nem igazán nőtt fel mindegyikük. Ideális esetben olyan szakember szükségeltetett volna, aki a jogtudomány valamennyi területén egyaránt járatos. Az orvosi karon sem volt jobb a helyzet. Az általános gyakorlat szerint az orvosi- és természettudományos műveket is a jezsuiták bírálták felül. Ők javarészt nem mutattak különösebb érdeklődést a természettudományos tartalom iránt, a cenzúra legfontosabb kívánalma az volt, hogy a munka — különösen annak illusztrációi — ne károsítsa a jó ízlést és ne zavarja meg az erkölcsös gondolkodást. Ilyen módon tehát vegyes — egyházi és világi elemek keveredéséből létrejött — ellenőrzés alakult ki. További problémákat okozott, hogy a központi rendelkezések meglehetősen koordinálatlanok voltak, bár azt is el kell ismerni, hogy ez a rendszertelen rendszer sokkal kevésbé feszes keretek között működött, mint ahogyan azt a későbbi történészek leírták. Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon. III. rész. Bp., OSZK—KMK, 1961, 81—84. Schottenloher, Karl: Bücher bewegten die Welt. Bd.l. Stuttgart, Hiersemann Verl., 1968, 213—217. Schottenloher: i. m. 197.