Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Katalin: Cenzúrai reformok a felvilágosodás szellemében

CENZÚRAI REFORMOK A FELVILÁGOSODÁS SZELLEMÉBEN KAPRONCZAY KATALIN A cenzúra intézményének kialakulása Európában A cenzúra intézményének történetét áttekintve néhány általános érvényű következtetést tudunk levonni. Az első ilyen megállapítás az, hogy akinek a kezében volt a cenzúrázás joga, mindig kedvezményezett, privilegizált helyzetben volt. Kivételezett helyzetét éppen úgy felhasználhatta a haladás érdekében, mint annak megakadályozására. Éppen ezért mondhatjuk, hogy a cenzúra gyakorlása hatalmat jelentett, nem ok nélkül folyt tehát a küzdelem a jogok megszerzéséért, megtartásáért. A cenzúrai gépezet szabályai az évszázadok során folyamatosan módosultak, egyházi kézből állami kézbe kerültek majd a nyilvános közhivatal jelleg titkossá, megközelíthetetlenné vált. Kétségtelen tény azonban, hogy a közvélemény mindig olyan uralmi eszköznek tartotta, amely a szellem fejlődésének gátja, a műveltség és tudás szabadságának szétrombolója. Bármilyen formát öltött is a cenzúra a történelem folyamán, minden korban megmaradt a kollektív szellemiség alakításának, befolyásolásának és ellenőrzésének eszközeként. A kezdeti időben a cenzúra kizárólagosan az egyházi hatóságok helyi intézkedéseként működött. Már a nyomtatás hőskorából ismertek cenzúrai rendelkezések, pl. a mainzi püspök 1486-ban elrendelte, hogy az egyházmegye bármelyik településén kinyomtatott könyvet be kell mutatni ellenőrzésre. Aki ezt elmulasztotta 100 arany bírságot fizetett. A francia király az egyetemre bízta a cenzúrázást, a kölni egyetemet 1497-ben pedig egyenesen a pápa ruházta fel evvel a joggal. A későbbi VI. Sándor pápa 1501-ben egy — később az egyházra nézve — egyetemes érvényű — cenzúra-szabályzatot dolgozott ki. A lateráni zsinat ezt végérvényes formában megszövegezte 1515-ben. Az első jegyzéket, amely a vallási-egyházi szempontból károsnak ítélt műveket tartalmazta Index librorum prohibitorum címmel 1564-ben a tridenti zsinat állította össze. A tiltott könyvek egyházi listáját később a közvélemény Római index néven emlegette. A reformáció — bár a szabadabb gondolkodás jegyében indult — a várakozással ellentétben nem törölte el a cenzúrát. A protestáns Angliában 1637-ben rendezték a cenzúra ügyét és a legelőkelőbb közjogi méltóságokra bízták a különböző szakcsoportokba osztott könyvek kinyomtatás előtti ellenőrzését. Az ellenreformáció — természetesen — még nagyobb szigorral élt a cenzúra eszközeivel, hogy az új eszmék terjedésének minél erösebb gátat tudjon vetni. Nem hallgathatjuk el, hogy a gondolat szabadságáért küzdők is éltek a cenzúrával, amikor ellenfeleiket akarták félreállítani. így a francia felvilágosodás két vezéralakja, Voltaire és Diderot is. Diderot cenzorként működött és mindent megtett, hogy pl. Moreilet abbé egyik nemzetgazdasági művének kiadását megakadályozza. Voltaire pedig — aki egyébként saját maga is szenvedte a cenzúra intézkedéseit — egész hadjáratot rendezett a cenzúra segítségével irodalmi ellenfelei legyőzésére.